Építőiparidráma

Hárompercenként távozik Romániából egy állampolgár – derült ki a közelmúltban a zf.ro gazdasági oldal statisztikájából, 3,5–4 millióra tehető a határokon túl élő román állampolgárok száma. A korábbi negyedszázad gyakorlatával szemben azonban nem Magyarország a fő célpont. „Románia a Nyugat félperifériája, olyan, mint az Egyesült Államoknak Mexikó, annyi különbséggel, hogy itt nincs kerítés a határon” – illusztrálja a helyzetet Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa.

2002-ig az akadálymentes átjutás és a költségek miatt Magyarország volt a román állampolgárok célországa, majd miután az EU könnyített a beutazási feltételeken, a tömeg már Nyugat-Európa felé vette az irányt – vázolta a helyzetet a szociológus. Elsőként Olaszországot, Spanyolországot és Németországot célozták meg, ahol sokaknak nem volt nyelvi nehézségük, majd a 2007-es uniós csatlakozást követően, amikor a tagállamok sorra nyitották meg munkaerőpiacukat, következett Nagy-Britannia és Észak-Európa.

Az egyszerűsített magyar honosítás a jelek szerint serkenti a nyugati munkavállalást és a kivándorlást, hisz magyar útlevéllel vagy személyivel összehasonlíthatatlanul könnyebb állást találni, mint románnal. A magyar állampolgárság – Kiss szavaival – „konvertálható tőke” a migrációban, ezért magyarul alig beszélő románok nagy számban kérnek-kapnak kettős állampolgárságot. Azért se vonzó már annyira Magyarország, mert a bukaresti központi bérpolitika eredményeként a román állam rohamléptekkel emeli a minimálbért – a 2008-ashoz képest megkétszerezte, így januárban 85 ezer forintnyi lej volt. Ugyanakkor a szakképzett munkaerő hiánya is rákényszeríti a cégeket a nagyobb fizetésekre. Az átlagbér egyre közelít a magyarhoz. Így aztán mára megszűnt az a helyzet, hogy a magyarországi építkezéseken a segédmunkások zöme „erdélyi”, és hogy ők végzik az idénymunkák zömét a földeken. ¬