SzépSzóbólsemértenek

A Szép Szó elnevezést József Attila erőltette, a másik négy lapalapítónak – a szerkesztőtárs Ignotus Pálnak, a mecénás Hatvany Bertalannak, a kiadó Cserépfalvi Imrének és az akkor még sihederkorú szerkesztőtanonc Fejtő Ferencnek – nemigen nyerte el a tetszését a címjavaslat. Hiába állt minden készen az indulásra, ebben a lényegesnek tartott kérdésben nem tudtak megegyezni. Valamikor 1936 januárjában is órákon át győzködték egymást Cserépfalvi könyvesboltjában. Sorjáztak megint a „konkurens” ötletek – Őszinte Szó, Riasztó, Rodostói Lapok, Magyarázat, Garabonciás, Bólya, Szemlélő, Jelen Idő, Számadás, Felelős Szó –, dűlőre mégsem jutottak. Ekkor a költő azt javasolta, döntsön a véletlen. Rögvest fel is írta a címjavaslatokat egy-egy cetlire, s a kalapból az éppen arra járó Gyergyai Albert, a „pap-tanáros arcú” irodalmár a költő favoritját húzta ki. Kávéházi kvaterkázás közben a győztes poéta bevallotta társainak, hogy nem bízott a véletlenben, s valamennyi cédulára azt írta: Szép Szó.