Populáris zene és államhatalom

A könnyűzenéről – avagy népszerű, a bürokrata szóhasználatban tömeg-, illetve szórakoztató, tudományos szakszerűséggel pedig populáris zenéről – ennyire fajsúlyos kötet igen ritkán vagy talán még sohasem jelent meg. A tizenöt, remekbe szabott, utolsó lábjegyzetéig, precíz névmutatójáig érdekfeszítő tanulmányt Ignácz Ádám zenetörténész szerkesztette a címben jelzett témakör alapkönyvévé. Agyonaktualizált korunkra igen jellemző, hogy a „csak” érdeklődők figyelmét alighanem elkerülte az a két évvel ezelőtti zenetudományi konferencia, ahol a most megjelent dolgozatok szóbeli változatai először hangzottak el. Az elszállt szavakat most pontosítva, kibővítve veheti kezébe a popkultúrán felnőtt és történelmi, politikai érzékenységgel megáldott-megvert olvasó. Aki a tartalomjegyzéket böngészve, az egyes szövegekbe belekukkantva hirtelenjében nem is tudja, melyikben mélyedjen el először: a tánczene szovjetizálásának kísérletét taglaló írásban, a „jól ismert” táncdalfesztiválok politikai kulisszatitkait elemzőben, avagy a legendás Rock Színház alapításának históriájában. S ha első pillantásra kakukktojásnak tűnhet is a Vérvád és zene című, irodalom-központú alapvetés, ez az érdekfeszítő és tűpontos írás is megérkezik a kötet témájához, a diktatúra és a könnyűzene szövevényes kapcsolatához. A tanácstalanul lapozgatóknak kéretlen javaslat: olvassák elejétől a végéig, úgy, ahogy azt a szerkesztő kínálja. Az egymásra épülő, egymást továbbgondoló szövegek nagyívű tanulmányfüzérré, már-már kismonográfiává állnak össze.