Legyenvilágosság!

Tudta, mi a különbség a késő kádári kommunista propaganda és a putyini ihletésű illiberális propaganda között? A hatalom háta mögött összekacsintó újságírók és olvasók. Az 1980-as évek puha diktatúrájában a többség azonnal felismerte, ha propagandát olvasott vagy hallott, és nem hitte el egy szavát sem, az újságírók megtanultak virágnyelven írni, az olvasók pedig remekül tudtak a sorok között olvasni. Csak aki nem akarta, az nem értette, mit jelent a zöld csempe, a sárga rózsa és a vörös farok, vagy hogy a gazdaság dinamikusan stagnál. De egyre többen akarták érteni. A közönség ki volt éhezve a nyugatias, tényeken és számokon, nem pedig párthatározatokon alapuló információkra – e tömegigény kiszolgálása repítette a HVG példányszámát a rendszerváltás idejére a százezres régióba. Sosem sírtuk vissza azokat az időket, mégis visszajöttek, csak most sokkal szofisztikáltabb a propaganda. Bár látszólag lapok, portálok és tévécsatornák százaiból dől a tartalom, a tömegmédiumok nagy része kormányhű üzletemberek tulajdonában áll, a hatalom szócsöveként működik, a tényszegény hazugságdiétán tartott fogyasztók jelentős része pedig észre sem veszi, hogy manipuláció áldozata lett.