Új hullám
A fukusimai atomerőmű-katasztrófa tanulságának tűnik, hogy a tengervíz a nukleáris reaktorok ellensége. Egészen másképp gondolják azok a francia, orosz és kínai mérnökök, akik vízi atomerőműveket terveznek – derül ki a londoni The Economist összefoglalójából. Amerikai számítás szerint a tengeri atomenergia nagyjából harmadába kerülne a szárazföldinek. Olcsóbb a beruházás is, mert a hajóépítéshez hasonló gyártásról, nem pedig egyedi építkezésről lenne szó. Különösen előnyös a tengerfenéken elhelyezett hatalmas konténer, mert ott biztosan nem következhet be az, ami a fukusimai bajok fő oka volt: hogy nincs elég víz a vészhűtéshez. Nem tehet benne kárt sem repülőgép, sem cunami. A franciák Flexblue nevű terve szerint a gőzturbinát hajtó reaktorok a parttól 5–15 kilométerre horgonyoznának a tenger fenekén – elég távol, hogy ne okozhassanak nagy bajt, de elég közel, hogy kezelhetőek, karbantarthatóak legyenek. Bonyolultabb munkálatokhoz átmenetileg a víz színére emelnék a szerkezetet. Olyan reaktorokat alkalmaznának, amelyek már beváltak a víz alatt: atom-tengeralattjárók meghajtását vennék át. Előbbre tartanak az oroszok egy egyszerűbb, vízen úszó konstrukcióval. A Roszatom energiacég megbízásából egy szentpétervári hajógyárban már majdnem kész az uszályra emlékeztető Akagyemik Lomonoszov (képünkön). Még az idén Murmanszkba vontatnák, és 2019-ben helyeznék üzembe. Reaktorait atomjégtörők meghajtásának mintájára konstruálták. Szintén úszó atomerőműveket terveznek Kínában. A 2020-as évektől így látnák el árammal a területi vitákat kiváltó mesterséges szigeteket a Dél-kínai-tengeren. A viharok ellen úgy védenék a bárkákat, hogy mozgatható horgonyaikon mindig a szél és a hullámok irányba fordulnának.
