A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly – Versailles – Budapest (1920)

Bizonyító erejű, szenzációs történelmi dokumentum került elő nemrégiben az 1920-as magyar békedelegáció főtitkárhelyettesének, Wettstein Jánosnak évtizedeken át családi archívumban őrzött, titkolt hagyatékából. E 114 oldalas gépirat – az Apponyi Albert vezette magyar tárgyalóküldöttség „hivatalos naplója” – öt drámai hónap, az 1920 januárja és júniusa közötti időszak kulisszák mögötti krónikáját tartalmazza. A történettudománynak ugyan évtizedek óta a rendelkezésére állt egy hasonló elnevezésű és tartalmú iromány, ám annak hitelessége és forrásértéke körül aggályok merültek fel. Apponyi egykori személyi titkárának, az éppen külügyminiszterként regnáló Csáky Istvánnak feljegyzéssora ugyanis 1939-ben angol nyelven jelent meg, s nem is titkoltan a külföld számára akarta megmagyarázni, alátámasztani a magyar külpolitika németorientációjú törekvéseit. Miközben a Wettstein-napló visszamenőleg hitelesítette a Csáky-naplót, mint „afféle belső munkaanyag, (…) meglehetős nyíltsággal szólt néhány bizalmas ügyről is” – ecseteli előszavában a dokumentum jelentőségét a kötet spiritus rectora, Zeidler Miklós.

A forrásszövegeket sajtó alá rendező, azokat száz értelmező dokumentummal kiegészítő (az idegen nyelvűeket magyarra fordító) és bőséggel lábjegyzetelő történész munkájára, témája „tálalására” is jogosult a szenzációs szócska. A nagyközönség számára jószerével ismeretlen két naplót most párhuzamosan, összevetésre alkalmas módon tette közzé. A krónikák a kötet lappárjainak bal oldalán, egymás alatt olvashatók, a jobb oldalakat pedig a már említett értelmező dokumentumok (levéltári iratok, újságcikkek, sosem látott fényképek, karikatúrák) foglalják el és teszik átélhetővé, megérthetővé a társadalom számára évtizedeken át feldolgozhatatlant és megérthetetlent: Trianont. Hasonló szerepet tölt be Zeidler tanulmány terjedelmű, monográfia mélységű bevezetője, amely nemcsak a magyar békedelegáció tevékenységét ismerteti tárgyszerűen, hanem nagyívű és meggondolkodtató összefoglalót is ad a trianoni trauma mibenlétéről s a revíziós jelszavak diktálta politika máig ható következményeiről.

A mai hivatalos korszellemmel szembemenő felvetései sokak szemében alighanem botránykövek. Nem szokás ugyanis olyasmit leírni a velejéig igazságtalan békeszerződés kapcsán, hogy a területének kétharmadát, népességének háromötödét elvesztő „trianoni ország gazdasága a történelmi Magyarországénál összességében fejlettebb és potenciálisan dinamikusabb” lett, amiből akár az is következhetett volna, hogy a kényszer diktálta helyzetet a politikai elit egyfajta lehetőségként foghatta és használhatta volna fel. Tudvalevő, hogy nem így történt: a visszacsatolásokkal csupán pirruszi győzelem született, s Magyarország a második világégésből is a vesztes oldalon kecmergett ki.

Nem hagyható említés nélkül, hogy a böngészésre, meditálásra késztető remek olvasmány egyben „első fecske”. Zeidler ugyanis oszlopos tagja a 22, döntően a harmincas-negyvenes éveikben járó történészekből szerveződött Lendület Trianon 100 elnevezésű kutatócsoportnak, amely Ablonczy Balázs vezetésével kiadványok sorával és honlappal készül a centenáriumra. E bemutatkozás igen biztató.