Lefordításihiba
A gyanúsítottak és a vádlottak egy része értelmi fogyatékossága miatt képtelen megérteni, mi történik vele a büntetőeljárásban – állítják gyakorló jogászok. A hivatalos adatok szerint azonban a börtönökben sincs több értelmi fogyatékos, mint a társadalom egészében.
Mentális korlátok
Amerikairácsokmögött
Isaac Reeves fiatalkorúként, 16 évesen, 2013 novemberében került be Nebraska állam börtönrendszerébe. Depressziót, pánikbetegséget, poszttraumás stressz zavart (PTSD) és hipermániás tüneteket diagnosztizáltak nála. A mentális betegségeire orvosi kezelést nemigen kapott, ellenben a börtönőrök lefújták paprikaspray-vel, napokig lekötözve tartották, és amikor összepiszkította magát, még gúnyolták is. Zavart viselkedése és a pszichológiai problémáiból adódó összeférhetetlensége miatt rendszeresen magánzárkába csukták, ahol háromszor is megpróbált öngyilkosságot elkövetni. Különböző fegyelemsértései miatt még mindig börtönben van, ami a példáját a nebraskai büntetés-végrehajtási rendszer ellen augusztusban benyújtott keresetében felhasználó Amerikai Polgárjogi Unió (ACLU) szerint összefüggésben van kezeletlenül hagyott mentális betegségeivel.
Az ACLU azért perel, mert Nebraska állami börtöneiben a névleges kapacitás 160 százalékáig – az egyik fegyintézetben 300 százalékig – zsúfolták össze a rabokat. Ez pedig még a normális elítélteket is megviseli, nemhogy a mentális betegséggel küzdőket, akikből egyre többen vannak az USA-ban rács mögött. Jogászok, szociológusok és orvosok véleménye szerint az amerikai fegyintézetek a mentális problémákkal küzdők lerakataivá váltak az után, hogy – elsősorban takarékossági okokból – a szövetségi kormány, de az egyes államok, városok és megyék is csökkentették az elmegyógyintézetek számát.
Az USA-ra az 1960-as évekig a Száll a kakukk fészkére című könyvből, illetve filmből ismerhető zárt osztályok voltak a jellemzőek. Ezek leépítése egy 1967-es jogszabállyal kezdődött, ami az intézménybe zárás helyett a gyorsan terjedő, lazább felügyeletet igénylő gyógyszeres kezelésre helyezte a hangsúlyt. A következmény: már 1980-ra eltűnt az elmegyógyintézeti férőhelyek négyötöde. Jelenleg a háromszintű – szövetségi, állami, valamint megyei, illetve városi – fegyintézetek helyi kategóriájában számszerűen kimutatható, hogy ha az adott megyében börtön és elmegyógyintézet is van, az előbbiben több a mentális beteg, mint az utóbbiban. Az amerikai krimikben gyakran szereplő, New Yorkhoz tartozó Rikers Island hatalmas börtönkomplexumában pedig több mentális problémával küszködő ember van, mint az USA még megmaradt pszichiátriai intézményeiben összesen.
Becslések szerint az állami és a megyei, illetve városi börtönökben ülő mintegy kétmillió elítélt közül legalább 380-400 ezer küzd súlyos mentális problémákkal. A kategória széles, a skizofrénia és a bipoláris rendellenesség éppúgy beletartozik, mint a súlyos depresszió – utóbbi nem feltétlenül „hozott” betegség, hanem a rácsok mögött is kialakulhat.
A gondokról legutóbb röviddel az idén januári hivatalba lépése után tájékoztatták Donald Trump elnököt az Amerikai Seriffek Szövetségének képviselői, akik szerint a megyei börtönök csaknem kiürülhetnének, ha nem kellene rács mögé küldeni azokat, akik mentális problémával küszködve bolti lopást vagy kábítószerrel való visszaélést követnek el, hanem kezelést írhatnának elő nekik. Hasonló céllal alakult 1997 óta több mint háromszáz olyan speciális bíróság, amely elé a pszichés gondokat mutató bűnelkövetők kerülnek, kisebb törvénysértéssel. A jogi fórum elzárás helyett kezelést írhat elő, ám ha ezt az elítélt félbehagyja, akkor megint csak jön a börtön, és a beteg bekerül az állapotát garantáltan súlyosbító fegyintézeti körforgásba, ahonnan kijutva markánsan nagyobb a visszaesés, illetve a bűnismétlés veszélye. ¬ nagy gábor