Kilengazinga
Nem tudja lemosni magáról Donald Trump, hogy a szélsőjobboldal mellé állt a charlottesville-i események megítélésében. A botrány nyomán nagyobb lendülettel folytatódhat a rabszolgatartó múltra emlékeztető szobrok és emlékművek eltüntetése a közterekről.
Tüntető és ellentüntető New Orleansban, a charlottesville-i áldozatokra emlékező demonstráción. Nem ugyanazt látják a történelemben
DéliekaCapitoliumban
Az ellenség fővárosának szívében
Nem kell túl messzire menniük az amerikai polgárháborúban vesztes, rabszolgatartó Déli Konföderáció prominens embereire emlékező szobrok eltávolítását szorgalmazó demokrata törvényhozóknak: elég, ha sétálgatnak a washingtoni Capitolium folyosóin és termeiben, ahol legalább tízet számlálhatnak össze belőlük. A kongresszus 1864-ben hozott törvényt arról, hogy az új helyre költöző képviselőház hátrahagyott termét oszlopcsarnokká alakítja, ahová az egyes szövetségi államok két-két szobrot állíthatnak. Hogy kit választanak, az kizárólag rajtuk múlik, a lényeg, hogy olyan valaki legyen, aki szerintük meghatározó szerepet játszott az állam történetében.
Az „amerikai Valhalla” benépesítése nehézkesen indult, az első időben az északi államok vitték be a szobraikat, mert a déliek csak azt követően kapták vissza a teljes hatalmat az ügyeik intézése fölött, hogy Rutherford B. Hayes elnök 1877-ben az utolsó északi katonákat is kivonta Louisianából és Dél-Karolinából, az utolsó kettőből, ahol még maradtak. A XX. század kezdetén a hatalomba visszakerült, a rabszolgatartás idejére nosztalgikusan emlékező déli demokraták magukévá tették azt a nézetet, hogy 1861–1865 között valójában egy előre tudhatóan vesztes ügyért küzdöttek nemes módon, s úgy döntöttek, e harc képviselőinek állítanak emléket a Capitoliumban, ha már módjuk van rá.
A Déli Konföderáció fővárosát, Richmondot adó Virginia első választása vitán felüli volt: az állam legismertebb szülötte és az USA első elnöke, George Washington. A másik helyre a demokrata többségű virginiai törvényhozás sorra leszavazta a szintén az alapító atyák közé tartozó Thomas Jeffersont, James Madisont és James Monroe-t, és dacosan Robert E. Lee tábornok mellett döntött, akinek a szobra a charlottesville-i tüntetés gyújtópontja is volt. Az ötletet több északi államban felháborodás fogadta, tiltakoztak unionista veteránok, de Virginia nem hagyta magát, és az előző évben elfogadott 10 ezer dolláros költségből elkészült szobrot 1909 augusztusában felállították a Capitoliumban, ahol a déliek hadseregének utolsó főparancsnoka azóta is konföderációs tábornoki egyenruhában látható.
A polgárháborús revízió hullámán egymás után érkeztek a déli államokból Washingtonba azok a szobrok, amelyeket most Nancy Pelosi, a képviselőházi demokrata kisebbség vezetője eltávolíttatna. Észak-Karolina Zebulon Vance-nak, az állam utolsó konföderációs kormányzójának állított emléket. Florida Edmund Kirby Smitht választotta, az utolsó déli tábornokot, aki megadta magát. Alabama két konföderációs katonatiszt szobrát „ajándékozta” a washingtoni kongresszusnak, Dél-Karolina pedig a Gettysburgnél az északi unionisták ellen harcoló Wade Hampton tábornok mellett tette le a voksot.
Georgia 1927-ben a Déli Konföderáció alelnökeként szolgáló Alexander Hamilton Stephenst választotta, aki 1861-ben, röviddel Fort Sumter eleste után kijelentette: a déli államok kormányának alapját az jelenti, hogy a néger nem egyenlő a fehér emberrel, s a felsőbbrendű fajjal szembeni alávetése rabszolgaként természetes és normális állapot. A folyamat megkoronázásaként 1931-ben Mississippi a konföderáció elnökének, Jefferson Davisnek és a déli állam elszakadásáról szóló proklamációt jegyző James Z. George-nak állított szobrot Washingtonban. Megadták a módját, az összegyűlt tömeg előtt a képviselőház és a szenátus káplánja mondott áldást, és az amerikai haditengerészet rezesbandája hazafias dalokat játszott.
Amióta egy 2000-ben elfogadott törvénymódosítás lehetővé tette, hogy az államok szobrot cseréljenek, Alabama Helen Keller süket és vak író-aktivistának adta az egyik konföderációs tisztje helyét. Florida is azt tervezi, hogy „visszahívja” Edmund Kirby Smitht, de még nem döntötte el, kivel helyettesíti. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az 50 állam száz szobra között egyetlen afroamerikai személyé sincsen. Így a National Statuary Hall Gyűjteménynek nevezett kollekción kívüli „létszámfölöttiként” került a Capitolium falai közé elsőként Martin Luther King mellszobra 1986-ban. Az USA első fekete elnöke, Barack Obama hivatalba lépését követően, 2009-ben Sojourner Truth XIX. századi abolicionista (a rabszolgaság eltörlésének harcosa) és női jogi aktivista mellszobra kapott helyet a látogatóközpontban. 2013-ig kellett várni az első életnagyságú szobrokra, amelyek a feketék polgárjogi mozgalmát elindító Rosa Parksnak, illetve a rabszolgaság végét gyújtó hangú beszédekben és írásokban követelő Frederick Douglassnak állítanak emléket.