Rosszkor,rosszhelyen

A Föld történetében eddig öt nagy kihalási hullám volt, és az emberiség most okozza a következőt, amelynek során korábban nem látott ütemben tűnnek el a fajok – állítja a tudósok többsége. A „hatodik kihalás” azóta fogalom, mióta ezzel a címmel írt könyvet (és tavalyelőtt Pulitzer-díjat kapott érte) Elizabeth Kolbert amerikai újságíró. Ezzel állít szembe kisebbségi véleményt az angol Yorki Egyetem ökológusa, Chris D. Thomas. Azzal igyekszik árnyalni a képet, hogy miközben az emberi tevékenység miatt valóban ezerszám pusztulnak ki fajok, gyorsan újak is születnek. A tudós 2004-ben egyik szerzője volt annak a tanulmánynak, amely szerint a globális felmelegedés a szárazföldi fajoknak akár az egyötödét is kipusztíthatja. Ehhez most is tartja magát, mégis úgy véli, hogy az emberi tevékenység egyúttal kedvez a sokszínűségnek, az új fajok létrejöttének is.

A Föld örökösei: hogyan szárnyal a természet a kipusztulás korában című új könyvében Thomas azt hangsúlyozza, hogy az emberek mozgásával sok faj olyan helyekre is eljutott, ahol korábban nem élt. Adatokkal bizonyítható, hogy a világ több térségében 20–100 százalékkal több növényfaj él most, mint korábban – állítja. Azért is vitába száll kollégáival, mert az invazív (az új helyekre betörő vagy behurcolt, az őshonos élővilágot fenyegető) fajok veszélyeit a szakemberek általában eltúlozzák. „Az invazív fajoknak csak a töredéke okoz kárt” – írja.

Thomas azzal is eloszlatná az aggodalmakat, hogy szerinte felgyorsulóban van az evolúció: ami korábban évmilliókba telt, most néhány évtized vagy évszázad alatt lezajlik. „A kezdetben csak Közép-Ázsiában élő verebek megszokták az emberek közötti létet, és annyiféle új faj keletkezett, ahány térségben megjelentek. Új légyfajok is születtek, emiatt a legyeket fogyasztó állatok is átalakulnak” – sorolja a példákat Thomas. A világot behálózó utazgatás nemcsak az emberekre, hanem az állatokra, növényekre is érvényes. Zajlik a hibridizáció, de az összeolvadás mellett a leszakadás is hoz létre új fajokat.

Thomas odáig megy, hogy a kontinensek élővilágának elegyítésével az emberek mintha visszaállították volna a 200 millió évvel ezelőtti egyetlen kontinens, a Pangea sokszínű élővilágát. Szerinte most egészen más a helyzet, mint a több százmillió évekkel ezelőtt bekövetkezett nagy pusztulások idején. Akkor a Föld nagy területei váltak lakhatatlanná, most viszont nem fenyeget ilyen veszély. A tudós szerint annak sincs sok értelme, hogy a szakemberek hatalmas energiát fektessenek az aligha megmenthető fajok életben tartásába. Ehelyett elég lenne, ha olyan ökoszisztémákat hoznának létre, amelyekben az őshazájukat elhagyó fajok jól érzik magukat. Haszonelvű, praktikus álláspont – kommentálta Thomas teóriáját a londoni The Economist –, de nehéz elvitatni az emberektől azt a luxust, hogy a meglévő, ismert fajokhoz ragaszkodjanak.