Tisztánlátókklubja
Százhúsz éve kezdődött az európai civilizáció egyik első koncepciós pere, amely nemcsak igazságügyi kérdés volt, hanem „ügy” lett belőle.

Hatalmi játékszerek

Áldozatibárány
Alfred Dreyfus kapitányt 1894-ben megvádolták azzal, hogy katonai titkokat adott át a német katonai attasénak, Maximilian von Schwartzkoppennek, aki Alessandro Panizzardi olasz katonai attaséval együtt professzionális kém volt; együtt kémkedtek és erotikus levelezésben álltak. A szemétkosárban talált maradék iraton, amelyet a francia szaknyelvben bordereau-nak hívnak, Dreyfus írását azonosították – tévesen. A kapitányt haditörvényszék elé állították. 1895. január 5-én lefokozták, és életfogytig a korábban lepratelepként működött guyanai Ördög-szigetre száműzték. Már az oda vezető úton a rövidlátó Dreyfusnak elvették a szemüvegét, és az egyik átszálláskor csaknem meglincselték. A szörnyűség az volt, hogy kálváriáját mélységes csönd kísérte.
Ez akkor tört meg, amikor Marie-Georges Picquart, a katonai hírszerzés vezetője bizonyítékokat talált arra, hogy a bordereau-n lévő írás nem Dreyfustől, hanem egy elszegényedett csalótól, az idegenlégió egykori alhadnagyától, Ferdinand Walsin-Esterhazytól való. Ugyanekkor, 1898-ban megjelent Zola nevezetes röpirata, a későbbi miniszterelnök, Georges Clemenceau L’Aurore című újságjában J’Accuse...!, vagyis Vádolom...! címmel. A francia társadalom azonban nemhogy észre tért volna, hanem az írót egyévi börtönre és 3000 frank büntetésre ítélték. Újabb fordulat: még az évben Esterhazyt bíróság elé állították és fölmentették. Egy évvel később, 1899-ben a nevezetes rennes-i perben csak enyhítették Dreyfus korábbi ítéletét, de nem mentették föl a kapitányt. Végül a századfordulón, általános amnesztiával szabadult.
Dreyfus nem nyugodott bele, hogy nem kapta vissza a becsületét. Perújrafelvételt kért, a legfelső semmítőszék 1906-ban érvénytelenítette a rennes-i ítéletet is, de mivel a jogászok szerint e testületnek ehhez nem volt joga, a még az évben Becsületrenddel elismert Dreyfus ügye jogi szempontból soha nem rendeződött. Viszont Schwartzkoppen az emlékirataiban leírta, hogy Dreyfus ártatlan – a visszaemlékezés azonban csak 1930-ban jelent meg, csupán öt évvel az előtt, hogy a kapitány 75 évesen elhunyt.