Nagybanipiac

Egy évszázaddal korábban élt elődeik példáját követik a műkincsgyűjtő orosz milliárdosok. A legismertebb moszkvai múzeum, a Tretyjakov Galéra is annak köszönheti a létét, hogy a gazdag Pavel Tretyjakov kereskedő az 1850-es években elkezdte gyűjteni a kortárs orosz festők műveit. A múzeum hivatalosan 1893-ban nyílt meg, s amikor Tretyjakov Moszkva városának ajándékozta gyűjteményét, az már mintegy kétezer alkotásból állt.

A múzeum élére 1913-ban Igor Grabart nevezték ki, s ő az után is megtarthatta állását, hogy a cári rendszert elsöprő bolsevik rezsim 1918-ban államosította az intézményt. A Tretyjakov Galéria a szovjet időkben is bővült, a több épületből álló múzeum ma már egy egész háztömböt foglal el.

Kevésbé volt szerencsés két másik híres orosz gyűjtő, Szergej Scsukin ruhakereskedő és Ivan Morozov textilgyáros. A főként francia impresszionisták műveiből álló két gyűjteményt ugyanis az 1917-es forradalom után az állam elkobozta, s mivel Sztálinnak nem tetszettek a „dekadens burzsoá és kozmopolita” alkotások, Picasso, Matisse, Monet, Cézanne és Gauguin képei évtizedekre raktárakba kerültek.

A remekművek az 1960-as években jelentek meg a moszkvai és leningrádi múzeumokban, s tavaly, amikor a közel 300 képből álló Scsukin-gyűjtemény eljutott Párizsba, ez a kiállítás volt a szezon slágere. Scsukin imádta a XX. század elején Franciaországban is elutasított műveket. Volt, hogy két hétre is bezárkózott egy szobába, hogy megismerje a legújabb Matisse-képek minden részletét. A kereskedő 1907-ben a közönség előtt is megnyitotta gyűjteményét, s amikor a látogatók értetlenkedtek az új stílus láttán, megszólalt: „Egy őrült festette, egy másik őrült pedig megvette a képeket.”