Sasvári Edit: Kassák Lajos önköltséges kiállítása

Már maga az önköltséges fogalma is paradox: a szocializmus időszakában, egy állami kiállítóteremben, nevezetesen a Műcsarnok felügyelte Fényes Adolf Teremben a művész fizesse meg tárlata költségeit. Ha ehhez hozzátesszük, hogy mindez 1967-ben nem egy kezdő festővel, hanem a két évvel korábban – igaz, irodalmi munkásságáért – Kossuth-díjjal elismert, 80 éves Kassák Lajossal történt, akkor még faramucibb a történet. E politikai és művészettörténeti skandalum históriáját dolgozta fel Sasvári Edit, a Kassák Múzeum vezetője. A manapság nemzetközileg igen magasan jegyzett avantgárd képzőművész az öntörvényűség mintapéldánya volt, aki konokul ragaszkodott önnön proletárságához és „ízig-vérig” baloldaliságához, s így óhatatlanul szembekerült nemcsak a Horthy-rezsim, hanem a Rákosi-, majd a Kádár-korszak korifeusaival is. Utóbbiak szemében Kassák megalkuvásképtelensége elviselhetetlen provokáció volt. 1957-től, amikor három évtizednyi szünet után ismét ecsetet vett a kezébe, kitartóan küzdött a 3T rendszerében a tiltás kategóriájába sorolt absztrakt művei elismertetéséért is. Próbálkozásai a halála előtt öt hónappal jutottak el az önköltséges „megoldáshoz”. A nyitvatartás – nem tévedés! – kilenc napja alatt „szokatlanul sokan”, majd 3 és fél ezren nézték meg azokat az ikonikus műveket, melyekből a kecskeméti folyóirat, a Forrás ez évi dupla számának profi minőségű képmelléklete bámulatos mustrát is ad.