Összevissza
Átrajzolódik a Közel-Kelet diplomáciai térképe, miután Katar Iránhoz, Szaúd-Arábia pedig Irakhoz közeledik.

Síita kapocs a szunnitákhoz

Szíria:újműsor,újszereplő
Mondjanak le Basar Asszad szír elnök eltávolításának szándékáról – üzent nemrég egyértelműen az ellenzéknek Szaúd-Arábia és az USA. Adel al-Dzsubeir szaúdi külügyminiszter „új megközelítést” javasolt a Rijád által támogatott főtárgyaló-bizottságnak (HNC), és bár nem mondta ki, hogy Asszad maradni fog, üzenetének ez volt a lényege. Amerikai kollégája, Rex Tillerson állítólag António Guterres portugál ENSZ-főtitkárnak kotyogta el, hogy a Trump-kormányzat Oroszország kezében hagyja Szíria sorsát. Most már csak az a kérdés, a megosztott ellenzék hogyan emészti meg, hogy két legfontosabb támogatója cserbenhagyta. A szaúdi székhelyű HNC a nyilvánosságnak még Asszad eltávolításáról beszél ugyan, de a háttérben már folyik a bizottság összetételének átalakítása, például feltöltése az ellenzék békülékenyebb kairói és moszkvai csoportjaiból. Ezen dolgozik Staffan de Mistura, az ENSZ Szíria-követe is, aki azt reméli, hogy Genfben októberben újra össze lehet trombitálni egy tárgyalási fordulót.
A fordulat két okra vezethető vissza. Egyrészt Damaszkusz – az orosz légierő és az Irán által támogatott síita milíciák segítségével – visszahódította a hetedik évében tartó polgárháború során korábban elvesztett stratégiai területeket, Szíria négy legnagyobb városát és a teljes földközi-tengeri partvidéket. A kormányerők lendületesen haladnak az Eufrátesz völgye felé, és úgy tűnik, jelenleg nincs az az erő, amely megállíthatná őket. Északon, keleten és délen a törökök által támogatott lázadók, a kurdok és az Iszlám Állam (IS) szórványai vetették meg a lábukat, de a Moszkva által javasolt úgynevezett békezónák révén jelentősen csökkent az erőszak.
Másrészt az ellenzék mögött álló USA, Törökország és Szaúd-Arábia a saját érdekeit fontosabbnak tartja, mint a damaszkuszi rezsimváltást. Washington az IS elleni harcot és az iráni befolyás gyengítését favorizálja, Ankara az USA által támogatott észak-szíriai kurdokat korlátozná, Rijád pedig ugyancsak Irán szíriai jelenlétét gátolná, és egyben kiütné Katart az ellenzék mögül. Közben új, meglepő szereplő jelent meg Szíriában: Egyiptom. Damaszkusztól keletre az egyik békezóna kialakításában már tevékenyen részt is vett Kairó, az augusztusi damaszkuszi kereskedelmi vásáron pedig népes egyiptomi delegáció képviseltette magát. Ami egyértelmű állásfoglalás annak tükrében, hogy Szíriát kizárták az Arab Ligából, és elvben arab bojkott van érvényben ellene.
Moszkva számára előny, hogy Kairó legitimitást adhat az Asszad-rezsimnek, az egyiptomiak beengedésével pedig az oroszok lekenyerezhették a szaúdiakat és az amerikaiakat. Akik úgy vélik, Egyiptom és szélesebb értelemben az arab világ megfelelő alternatívát nyújt Damaszkusznak az Irántól való függéssel szemben. De Izrael is előállt a maga követelésével: az IS veresége után Irán nem maradhat Szíriában. A zsidó állam attól fél, hogy Teherán Szírián keresztül területi összeköttetést teremt a libanoni síita Hezbollahhal, amely Izrael egyik legádázabb ellensége. Ha immár Oroszország maga keveri a lapokat Szíriában, úgy kell osztania, hogy ne adjon okot még egy háborúra – ez pedig bűvészmutatvánnyal ér fel. ¬