Névrementek

Bonyolult nemzetközi diplomáciai manőverek és alkudozások után alakult meg 1957 elején az ENSZ égisze alatt a „magyar ügy”, vagyis a forradalom eltiprásának történetét feltárni hivatott ötös bizottság. Júniusban közzétett, félezer oldalas jelentésük néhány ténybeli tévedés ellenére nemcsak az első, hanem „máig meglepőn pontos és részletes összefoglalása volt” az eseményeknek – értékelte munkájukat Mink András. A Tanúságtevők című kötetben a történész 2010-ben, elsőként publikált azokból a jegyzőkönyvekből, amelyeket a különbizottság vett fel 111 szemtanú meghallgatásakor New Yorkban, Rómában, Bécsben, Genfben és Londonban. A tanúk kilétét saját maguk, illetve rokonaik biztonsága érdekében a bizottság hétpecsétes titokként kezelte. Kivételt ez alól csupán a forradalom három prominensének, Kéthly Annának, Király Bélának és Kővágó Józsefnek nyilvános meghallgatásakor tettek.

Miközben a „sötétben bujkálók” névtelenségét a kádári propaganda gátlástanul kihasználta, a magyar állambiztonság – a szovjet társszervekkel együttműködve – mindent megtett a jegyzőkönyvek megszerzéséért. Nagy valószínűséggel ennek az éveken át tartó igyekezetnek lett áldozata a bizottság titkára, Povl Bang-Jensen. A titokőrző ugyanis 1959 novemberében meglehetősen gyanús körülmények között „lőtte főbe magát”. Az ötös bizottság egyik tolmácsának, majd tanácsadójának, Héderváry Klárának köszönhető, hogy az ENSZ akkori iratkezelési előírásait megszegve kicsempészte és évtizedeken át a saját New York-i lakásában, 22 whiskysládában őrizte a vallomások magnetofontekercseit és azok leiratait. Ezeket a rendszerváltás után az Országos Széchényi Könyvtárnak adományozta, az állagmentő digitalizálást a Soros György alapította egyetem, a CEU keretében működő OSA Archívum végezte. Az a magánlevéltár, amelynek honlapján azóta is hozzáférhető a történelmi jelentőségű dokumentáció.