Sajáterővonal

A katalán nemzeti öntudat talán legfontosabb megnyilvánulása a spanyollal, avagy a kasztíliaival szemben felvirágoztatott katalán nyelv egyre kiterjedtebb használata. A catalá egyes kutatások szerint az úgynevezett vulgáris latinból alakult ki valamikor a IX. században. A római hódításnak akkor ott már csak nyomai voltak, és a mindennapi beszédre nagy hatással volt a Dél-Franciaországban használt, szintén újlatin okcitán vagy provanszál, sokan ennek nyelvjárásaként emlegetik. A másik verzió szerint már a VII. században megjelent az Ibériai-félszigeten, ahol akkoriban hat nyelvet használtak. Az első írott katalán nyelvemléknek egy XII. században született vizigót jogszabálygyűjtemény-fordítást tartanak, más források az első spanyol és az első katalán írott nyelvemléket is a IX. századra teszik. A XIII–XV. században már széles körben beszélték, és 1490-ben megjelent a legismertebb korai katalán nyelvű mű, Joanot Martorell lovagregénye, a Tirant lo Blanc, amely nagy hatással volt a spanyol Miguel de Cervantes száz évvel későbbi művére, a Don Quijotéra is. A következő évszázadokban azonban a spanyol és a francia mellett visszaszorult a catalá, és csak a XIX. század végén, a XX. század elején jött el a reneszánsza. A demokrácia 1976-os spanyolországi visszatérése után hivatalos nyelv a spanyol mellett Katalóniában, valamint Andorrában, a Baleár-szigeteken és Valenciában (ott valenciainak nevezik). De beszélik Franciaország déli részén, Murciában, sőt a szardíniai Alghero városban is. Becslések szerint összesen 10-11 millióan értik, és 9 millióan beszélik. Az utóbbi négy évtized erőfeszítéseinek köszönhetően Katalóniában ma már a médiától a hirdetéseken át a tudományig és a politikáig az élet minden területén használják, Barcelona lényegében kétnyelvű város, sőt, sokan már arra panaszkodnak, hogy az iskolákban és a hivatalokban a spanyol kezd háttérbe szorulni a katalán mögött.