AZ
Soha ne tűzd össze a kézirat lapjait! Ez Stephen King legfontosabb tanácsa kezdő íróknak. Azért, mert hátha létezik helyesebb sorrend. Van egy másik intelme, az ideális olvasónak szóló: csak gyorsan, egy szuszra, ne tedd le a könyvet, mert sokszor jobb megijedni, mint egész életedben félni. Az 1986-ban megjelent vaskos AZ lapjait megtöltő rémmesét aligha a szél rendezte össze. A helyszín a szokásos: helyes, unalmas amerikai kisváros. Minden helyes és unalmas kisvárosnak van azonban legalább egy, a következő nemzedéket sújtó szörnyű titka. Derryben senki nem beszél a múltról, amikor egy titokzatos robbanásban sokan meghaltak, a legtöbbjük még gyerek. Nem beszélnek a titokzatos lényről sem, a Derryben járt cirkusz bohócáról, Krajcárosról. A bohóc, remek píárja miatt, a gyerekek legjobb barátja, de King nyomán a film a bizalmon és mulattatáson alapuló szakma képviselője ellen hajt végre véres karaktergyilkosságot. A szereplők: a jó oldalon, kerékpáron tekerő tinédzserek és a rossz oldal felé húzó, szedánon randalírozó, kicsit korosabb tinédzserek. A gyerekek félelem- és szorongásenergiáival táplálkozó bohócot csak úgy lehet megfékezni, ha a Vesztesek Klubjának tagjai – csupa túlsúlyos, dadogó, az apja-anyja nyomása alatt szenvedő gyerek – megszabadulnak mindennapi szorongásaiktól. A néhány technikás ijesztgetés, borzongató hang- és képeffekt miatt csak 18 éven felülieknek készült film első fejezete a 600. „oldalnál” ér véget, Krajcáros felszívódott, valahol a csatorna legmélyén gyűjt erőt a 27 év múlva esedékes újabb rémtettekhez. A jó gyerekek egyelőre győztesnek tűnnek, de van számukra egy rossz hír: felnövés közben jön meg igazán az étvágy.
