Jordán Tamás

Portré

2017. szeptember 21.

Fülöp Máté

Jordán Tamás

színész, színházigazgató

„Ha nem váltok pályát, már rég az unió vezető geodétája lennék, parcelláznám a Marsot. Abban is tehetséges voltam” – ironizál a 74 éves művész, aki sosem járt a Színművészetire, a Műszaki Egyetemet viszont elvégezte. Négy testvérével együtt szegénységben nőtt fel Budapesten, de gyerekkorából nem ez maradt meg, hanem az apjától látott kötelességtudat: „Az apám úgy szeretett minket, hogy még, de ennek nem volt jele. Én sem tudok elég szeretetet kimutatni, pedig érzek.” Bár úgy tartják, Szombathely az ő igazi terepe, azt mondja, minden szakaszt annak érzett: az Egyetemi Színpadot, a 25. Színházat, majd a Kaposvári Csiky Gergely Színházat, a Merlint és a Nemzetit is, melyeknek igazgatója volt. „A mérnöki kitérő sokat ad ahhoz, hogy színházat vezessek, mivel jól át tudok tekinteni rendszereket.” Kossuth- és Jászai Mari-díjas, de szakmai elismerésként tekint arra is, hogy Latinovits Zoltánnal másfél órát veszekedhetett azon, hogyan kell mondani a Levegő című József Attila-vers első versszakát. „Majdnem tettlegességre került sor.” Gyermekének tekinti a POSZT-ot, de a színházi élet kettészakítottsága miatt már nem szívesen gondol rá. Mostanában új szakmai kalandba fog: Lukáts Andorral színiiskolát indít.

A magánéletben nem hozza szülei mintáját, akik több mint 73 évig voltak házasok. Bár ő is lassan az aranylakodalmát ülné, de csak azért, mert a feleségétől nem vált el, holott több mint negyven éve mással él. „Lázár Kati nem akart hozzám jönni, és mostani társamban sem merült fel az igény.” De nagy a békesség, gyakran mindannyian összegyűlnek. A három kapcsolatból négy gyermeke született: Tamás asztalos, Péter gyártásvezető, Adél színésznő lett, a 20 éves Benedek pedig futballozik. Legendás a játékszenvedélye: „Még arra is teszek, ki ér át előbb a zebrán.”

¬ Nyáron súlyos balesetet szenvedett: egy esés következtében megrepedt az arccsontja és a koponyája. Intő jelnek vette, hogy talán ideje lassítania?

Nem volt az olyan súlyos! Három nap után éreztem, hogy rendben leszek. De azért gyakran gondoltam arra, most megtörténhetett volna, hogy kampec.