Vanképükhozzá
„Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza” – juthatott a plakáttörvény júniusi elfogadásakor tenyerüket dörzsölő kormánypárti „Döbrögik” eszébe, amikor a Jobbik újabb – két hónap alatt immár a harmadik – módszerrel csinált bohócot belőlük az utcákat elárasztó plakátjaival.
Kampányplakátok Zuglóban. Átjátszott hirdetési felületek
Elszalasztottlehetőség
Ha nem politikai alibi célját szolgálná, előremutató lehetne a települések egységes arculatának megteremtésére és védelmére irányuló törvényhozói szándék. Csakhogy a pártpolitikai érdekek miatti sietség felülírta a szakmai szempontokat. Az önkormányzatoknak december végéig kell elkészíteniük az arculati kézikönyvüket és az ahhoz kapcsolódó új településképi rendeletet. A helyi képviselő-testületek többsége – látván a folyton változó szabályozást – eleve kivárt. Kétharmaduk legfeljebb belekezdett a munkába, de messze van még a rendeletalkotástól és a kézikönyv lezárásától – állítja Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke. Hozzátéve: a testületeknek egyelőre az sem „jött le”, mit is vár tőlük a kormány. A kisebb falvakban nemigen vannak óriásplakátok, reklámoszlopok, de még lámpavasakon lógó elefántfülek sem, így őket a szabályozásnak ez a része nem igazán érinti. A kormányhivatalok felszólítására azonban mindenütt elvégezték a reklámhordozók felmérését, hisz úgy tűnt, a történetben igazán csak ez izgatja a kormányt, s nem a rendezett épített környezet. A TÖOSZ elnöke úgy véli, az önkormányzatok többsége a jogszabályi kötelezés ellenére sem kapkodja el a szabályozást: megvárja, mit csinál a szomszédvár, milyen rendelkezés érkezik fentről.
Nem így a Fővárosi Önkormányzat, amely eminensként határidőre elkészítette a rendeletet és a kézikönyvet is. Igaz, meglehetősen nagyvonalúan kezelte az ügyet. Az elméletileg a helyi építési szabályzatot is kiváltó rendelet a Margitszigetre és a helyi védettséget élvező épületekre korlátozódik, ahonnan teljesen kitiltják a reklámot. Egy szó sincs a város többi részéről, az új építkezésekről. Elvégre nemrég hosszabbították meg öt évre a Garancsi István kormányközeli vállalkozó által felvásárolt ESMA Zrt. használati jogát az oszlopokra. (Emlékezetes: a cég két évig engedély nélkül, ingyen használta a fővárosi oszlopokat, ám az ügyészség egy nap alatt utasította vissza az ESMA-ügyben ezt kifogásoló feljelentés kivizsgálását.)
„Nincs bennem jó érzés amiatt, hogy a kormány végül ráhúzta a településvédelemre a reklámtiltást” – ismerte el az új településkép-védelmi jogszabály előkészítésén dolgozó minisztériumi munkacsoport egyik, a titoktartási szerződésére hivatkozva neve elhallgatását kérő tagja, aki ma is állítja: az alapötlet, a településképek szabályozása fontos. Olyan eszközt szerettek volna a településvezetők és az építtetők kezébe adni, amely világosan, egyszerűen szólt volna az épített környezetről, amelyben a települések megfogalmazhatták volna saját identitásukat, összegyűjthették volna a jó példákat, amelyből mint egy katalógusból válogathattak volna az építtetők. A rövid határidő és a téma átpolitizálódása miatt azonban a szemléletformálás lehetősége tovatűnni látszik. Pedig, ahogy Ferik Tünde, a településrendezési tervek készítésében több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkező Völgyzugoly Műhely munkatársa is fogalmaz: az arculati kézikönyv lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok a bonyolult szakmai és jogszabályi előírásokat lefordítsák hétköznapi nyelvre. Szerinte akadnak előremutató példák: Nagykovácsiban például a közösségi mediáció módszerével vonták be a lakosságot, így valódi konszenzuson alapuló arculati kézikönyvet fogadhattak el a múlt héten.
Meg kell óvni az embereket attól, hogy rossz házakat építsenek – mondta Lázár János egy tavaly nyári főépítészi eligazítón. A szabályozásnak szerinte egyfajta ízlésrendeletnek kell lennie. Az ízlésrendőrséget a polgármester vezeti, aki a főépítészére támaszkodva folytatja le a településkép-védelmi eljárást. S ha úgy találja, hogy az adott épület nem felel meg a település rendeletében, illetve arculati kézikönyvében foglaltaknak, bírságot szabhat ki, súlyos esetben pedig akár le is bontathatja a házat. Utóbbira azonban a HVG által megkérdezett szakmabeliek kevés esélyt látnak. Az önkormányzatok építésfelügyeleti jogköreit alaposan megnyirbálták, miközben az egyszerű bejelentéssel elengedték az építtetők kezét. Az utólagos bírságolás pedig nem működik. Ezt példázza a III. kerületben tavaly bevezetett giccsadó. Ez idő alatt mindössze egyszer vetettek ki 375 ezer forintos bírságot. A településképi rendelet elfogadása után törlik is az adók közül. ¬ SZALAI ANNA
