Szegfűcelofánban

Vérmérsékletüknek megfelelően reagáltak a potenciális rivális, illetve szövetséges ellenzéki pártok a Botka-lemondásra. Az LMP-nél, az MSZP belügyének tekintve a történteket, azt hangsúlyozzák, hogy tartják magukat a korábbi döntésükhöz, és csak olyan politikai tömörülésekkel hajlandók tárgyalni, amelyek nem vettek részt az elmúlt 30 év kormányzati munkájában. Az új pólus választási stratégiáját korábban az Együtt-elnök Juhász Péter vetette fel, azt szorgalmazva, hogy a 2010 előtti és a 2010 utáni időszakot egyaránt meghaladni kívánó új ellenzéki pártoknak – az LMP-nek, a Momentumnak, a Párbeszédnek és az Együttnek – választási együttműködést kell kötniük annak érdekében, hogy legyen egyértelmű választásuk mindazoknak, akik nem akarnak sem a Fideszre, sem a Jobbikra, sem a baloldal 2010 előtti pártjaira szavazni. Az LMP-ben ugyanakkor némileg bizalmatlanul tekintenek a 2014-ben még a baloldallal szövetségre lépett Együttre és a Karácsony Gergely személyében saját kormányfőjelöltet is állító PM-re, így az effajta összefogás is inkább csak a koordinált jelöltállításra korlátozódhat. Ugyanakkor növelheti az LMP hétvégi kongresszusán hivatalosan is miniszterelnök-jelöltnek választott Szél Bernadett esélyeit, hogy az MSZP a történtek után esetleg nem állítana ellenjelöltet vele szemben. Azt viszont nem tudni, hogy a közös lista gondolatát a Botka-lemondás után végképp elvető DK-ban csak listavezetőnek szánják Gyurcsány Ferencet, vagy kormányfőjelöltként is futtatnák a kampányban.

Az ellenzék pillanatnyilag legerősebb pártja, a Jobbik nem foglalkozik az összefogás-variációkkal: a Fidesz egyedüli kihívójaként láttatják magukat. Szerintük nemcsak az MSZP-nek, de a komplett balliberális oldalnak befellegzett. Viszont – így Vonáék – a Jobbik a baloldali szavazók számára is alternatívát kínál. Ezt olyan programelemekkel igyekeznek hitelesíteni, mint a bérunió, a differenciált nyugdíjemelés, az elszámoltatás ígérete.