Gombnyomásra

Szigorú tájékoztatási kötelezettséget csak az adott pénzforgalmi szolgáltatók, jelen esetben az ügyfél kártyáját kibocsátó bankok esetében írnak elő a jogszabályok – jelentették ki a Magyar Nemzeti Bank sajtóosztályán a HVG érdeklődésére. Vagyis a bankoknak kizárólag arról kell tájékoztatniuk ügyfeleiket, hogy ők mikor, milyen árfolyamon hajtanak végre konverziót a külföldi kártyás fizetések után. Ezt személyesen vagy a különféle hirdetményeikben kell megtenniük. Ha az ügyfél a kártyatársaság árfolyamaira is kíváncsi, azokat magának kell felderítenie – a bankja, persze, ha akar, segíthet neki. Az utólagos banki számlakivonatokon sem kell szerepelnie valamennyi átváltásnak. Kötelező elem viszont a külföldi költés helye, devizaneme és összege, a szolgáltatónak fizetett díj, jutalék (például készpénzfelvétel esetén), a számla megterhelésének értéknapja és a saját bank által alkalmazott árfolyam, illetve a számlának az átváltást megelőző összege. Ez a minimumszabály az Európai Unióban egységes – hangsúlyozzák a jegybanknál. Mindez azonban nem akadályozhatná meg a bankokat, hogy a teljes folyamatot átláthatóvá tegyék.

„Perlekedési tébollyal” jellemezte az általa beadott periratokban ügyfelét a K&H bank, aki miatt már többször riasztotta a rendőrséget, s akinek a kiszolgálását országszerte letiltották. Mint a HVG-nek elmondták: a pánikgombot nemcsak rablás esetén használhatják, hanem akkor is, ha a bankfiók normál működését vagy az ott tartózkodók biztonságát csak külső segítséggel tudják garantálni. A veszélyt okozó, nevét a köztük lévő jogviták lezárásáig feltárni nem akaró ügyfél notóriusan követeli a tételes elszámolást, dokumentumainak, egyenlegének ismertetését. A bank azért indított pert vele szemben, mert olyan sok panaszt nyújtott be, ami szerintük visszaélés a joggal. 2015–2016-ban az összes ügyfélpanasz ötöde – 45 e-mail, 48 rögzített panasz és 443 alkalommal, összesen 31 órányi telefonhívás – érkezett tőle, amelyek feldolgozása körülbelül egy ember kéthavi munkaidejét kötötte le – írták a bíróságnak. A bank jogászai szerint még egy-két ilyen ügyfél, és bármelyik magyar pénzintézet panaszkezelési rendszere megbénulna. Az ügyfél állítja: szak- és jogszerűtlenül bántak vele, nem tartják magukat az általa szintén megkeresett brüsszeli KBC anyabank etikai szabályzatához.

A Fővárosi Törvényszék 2016 végén jogerősen elutasította a bank keresetét, azzal érvelve, hogy a Magyar Nemzeti Bank irányadó rendelete a „visszaélésszerű panasztételre” sem ír elő más szabályokat, mint egyébként, vagyis azokat is be kell fogadni, meg kell válaszolni. A döntéssel szemben a Kúriához forduló bank ezt most úgy oldja meg, hogy a fiókjaiból kiutasított ügyfél csak írásban nyújthat be panaszt. Ezt a jegybanknál is megtette, mire az bekérte a K&H-tól a szerződéseit. A 2017. eleji jegyzőkönyvek szerint azonban a bankszámla- és kártyaszerződések nem kerültek elő, vélelmezett „ügyintézői hiba” miatt. Hogy azóta megkerültek-e, arra a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is kíváncsi, szeptember végén adatközlésre szólította fel a K&H-t. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is megerősítette a HVG-nek, hogy vizsgálódik. A bank és ügyfele közti viszony páratlan eldurvulására vall, hogy az egyik fiókból nem tágító ügyfelet 2016 tavaszán hat órára bevitte a rendőrség. Legutóbb pedig az ő feljelentésére indult nyomozás, mert a banki biztonsági emberek 2017 májusában dulakodtak és durván beszéltek vele, továbbá a személyes adataihoz is hozzájuthattak. A bank sem rest: mivel az ügyfél becsmérlő jelzőkkel illette, jó hírneve megsértése miatt is pert indított, amelyben tízmillió forintot követel.