Orbán Viktor a NER-nyilatkozattal a Jobbik frakcióülésén 2010-ben. Ki lesz a rendező?
mti / beliczay lászló
Hosszú időn át működőképes orbáni stratégiának látszott, hogy a Jobbikot „nem emelik fel” a pástra, nem vitatkoznak a vezetőikkel, nem reagálnak a szélsőjobbos radikálisok kijelentéseire, egyszerűen nem létezőnek tekintik a Vona Gábor vezette politikai formációt. A „második nyilvánosságban” szisztematikusan építkező párttal szemben azonban – amelynek (Simicska Lajosnak is köszönhetően) ma már saját médiabirodalma, elitképzője (Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia), kutatóintézete (Iránytű) is van – a karanténba zárás stratégiája 2010 után már hatástalannak bizonyult.
Jobbik-saga
Kovács Dávid és Csurka István. 2006-ban együtt meneteltek
fazekas istván
A Jobbik az egyetemi jobboldali ifjakat tömörítő közösségként indult 1999-ben Jobboldali Ifjúsági Közösség néven, vezetői a hallgatói önkormányzatok (HÖK) köreiből kerültek ki. Első elnöke, Kovács Dávid az ELTE bölcsészkari, majd egyetemi HÖK-elnöke volt, de szerepet kapott a szervezetben például a későbbi MDF-es Almássy Kornél is, aki a hallgatók országos önkormányzatának a vezetője is volt egy ideig. Korábban a Csurka István nevével fémjelzett MIÉP tagja volt Kovács – sőt 2002-ben a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje is –, és vezetésével alakult Jobbik Magyarországért Mozgalom néven párttá 2003-ban a hallgatói szervezet.
Számos politikus akkor váltott a MIÉP-ből a Jobbikra, mint például Balczó Zoltán, aki egyenesen a Csurka vezette szervezet alelnöki székéből ült át a Jobbik hasonló posztjára. Bár a Jobbik a MIÉP helyét próbálta elfoglalni az országos politikai palettán, mivel ez nem járt sikerrel, 2006-ban közös választási pártot alakított Csurka István szervezetével. Ám a választásokon ez is elbukott. A hagyományos szélsőjobboldali retorikával tehát nem tudott sikereket elérni a párt, nem sikerült tömegeket megmozgatnia, sem Trianon tematizálásával, sem a különféle ezoterikus ősmagyar mozgolódások támogatásával.
2006 után a párt radikálisan változtatott a retorikáján, s ezt a politikát új elnökként már az Orbán Viktor polgári köréből érkezett Vona Gábor jegyezte. Kovács rövid idő múlva a pártból is távozott, ma a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa. A radikális fellépés sikeréhez hozzájárult 2006 ősze is, amikor a Fidesz Morvai Krisztinának és társainak engedte át a rendőri fellépéssel szembeni jogvédő mozgalom szervezését.
Mindenekelőtt a cigánykérdés durva felvetése hozott a Jobbiknak átütő sikert. „A magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon” – jelentette ki például több gyűlésen is Szegedi Csanád, a Jobbik akkori alelnöke, aki később, a zsidó származását megtudva, szakított a párttal. A Jobbik jól ráérzett arra, hogy különösen a szegényebb régiók kistelepülésein rendkívül kiéleződött a romákkal kapcsolatos feszültség, amit az akkori nagy pártok nem tudtak kezelni. A helyiek úgy érezték, magukra hagyták őket, miközben a cigányság helyzetének rendezéséről minden párt sokat papolt. De keveset tett, s ezért a Jobbik provokatív, minden politikai korrektséget felrúgó új nyelvezete meghallgatásra talált a lakosság egy részénél.
Erre a retorikára a Magyar Gárda alapításával is rásegített a párt, az egyenruhában masírozó „rendteremtő” erők sokaknak tetszettek. Ugyanakkor az állami hozzáállás gyengeségét mutatta, hogy a gárdára sokan úgy tekintettek, mint amelyik megvédi őket és tulajdonukat, azaz így szinte rendfenntartó erőként lépett fel. Elsősorban azokon a vidékeken lett népszerű a párt, ahol etnikai feszültségek voltak, s megmentőként tekintettek a gárdára.
E népszerűséget sokáig nem tudták mérni a közvélemény-kutatók, s csak egy 2009. januári ferencvárosi időközi parlamenti választáson derült ki, hogy a párt jóval népszerűbb lehet, mint ami az addigi felmérésekből kiderült. De még így is jócskán rácáfolt az előzetes várakozásokra, amikor szinte a semmiből 15 százalékot és 3 mandátumot szerzett a 2009-es európai parlamenti választáson. A cigányellenes tematika annyira bevált, hogy a Jobbik simán vette 2010-ben a parlamenti akadályt, s sikerült a szélsőjobboldali szavazótábort annyira összefognia, hogy 2014-ben még jobb eredményt ért el. ¬
