Mindenkimindenkiellen

Százötvenezer ember halt meg, s több mint négymillióan kényszerültek otthonuk elhagyására az 1991-ben kirobbant délszláv háborúkban. A volt Jugoszlávia utódállamainak egy részében mégis úgy vélik, a vágyott függetlenség nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat.

Boszniában – ahol az 1980-as évek jugoszláv slágereit játszó Stari Grad nevű rádióadó a legnépszerűbb – a Gallup közvélemény-kutató által megkérdezettek csupán hat százaléka vélekedett úgy, hogy az államszövetség szétesése összességében a hasznukra vált. Szerbiában még rosszabb az arány: a válaszolóknak csak négy százaléka tartotta pozitívnak Jugoszlávia megszűntét. Az igenek aránya annak ellenére alacsony, hogy a szakértők többsége szerint Szerbia, illetve 2000-es bukásáig az ország élén álló Szlobodan Milosevics volt a leginkább felelős az államszövetség széthullásáért. „Milosevics hatalomvágya miatt döntött a többi köztársaság a kilépés mellett, s ő volt az, aki arra biztatta a szerbeket, hogy hasítsanak ki területeket másokéból. És ugyancsak ő volt az, aki engedélyezte a koszovói albán lakosság elleni támadásokat, s ezzel kirobbantotta a koszovói háborút is” – írta egyik könyvében Tony Judt brit történész.

„A jugonosztalgia inkább a mai problémák súlyosságát mutatja, nem pedig a jugoszláv eszme túlélését” – hangsúlyozta újságíróknak Vjeran Pavlakovic horvát történész. A XX. század eseményeit vizsgáló szakértő szerint ott gyengébb a nosztalgia, ahol sikeresebb lett az országépítés. „Horvátország elérte geostratégiai céljait, s viszonylag jól működő önálló állammá vált, a horvátok úgy érzik, győztesek. Ugyanez vonatkozik Koszovóra is” – magyarázta.

Besim Spahic szarajevói politológus szerint Boszniában elsősorban a stabilitás és a nemzeti közösségek harmonikus viszonya hiányzik. „Joszip Broz Tito idején Bosznia a bosnyákok, a szerbek és a horvátok közös állama volt. Most a különbségeket hangsúlyozzuk, s túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, ami elválaszt bennünket. Bosznia volt a leginkább jugoszláv tagköztársaság, itt született a legtöbb olyan házasság, amit különböző nemzetiségűek kötöttek egymással. Most csupán a frigyek négy százaléka ilyen” – mondta Spahic.