Kísérletitörténelemórák

Nyolc milliméteres szovjet kamerával és Lucs vetítővel kezdte; az ablaküvegen vágtak filmklubos társaival, akik többsége ma kollégája. Amikor szakmát tanult, hűtőgépalkatrészekből az igazival azonos kinézetű Arriflexet rakott össze. Húszéves kora óta a filmszakmában dolgozik. A budapesti filmművészetire kétszeri próbálkozás után sem vették fel, de megtudta, hogy az NDK-ba is lehet jelentkezni. 1976-tól 1981-ig a babelsbergi filmfőiskolán tanult. Hazatérve a dokumentumfilmek mellett kötelezte el magát, mert ott mindig tanulni kellett valamit. Például a matematikát, amiből az iskolában egyszer meg is bukott. Egész estés filmet forgatott például Neumann Jánosról, amikor itthon csak a beavatottak hallottak valamit a játékelméletről. De a magyar értelmiség XX. századi története keretében felrajzolta Szent-Györgyi Albert, Teller Ede portréját vagy az üldözötteket mentő és 1956 után emigráló Király Béláét is. Fő témája a mássággal szembeni tolerancia is. A Lauder Javne Gimnázium egyik alapító tanáraként bevezette az audiovizuális kultúra tantárgyat. Ennek keretében művészek oktatták a fotó-, film-, színházi, zenei és képzőművészeti technikákat, amelyekben a diákok kipróbálhatták magukat. A filmgyár rendszerváltást követő szanálása után megalapította a Dega Film Stúdiót. A Balázs Béla-díjas rendező ars poeticáját Radnótitól vette: „Barátaim, ha rövid a papír / az ember akkor apró verset ír; / higgyétek el, a rövid is elég, / meghalok, s úgyis minden töredék.”