Temetetlenmúlt

Oroszország az Európába való visszatérés útját járta az 1917-es bolsevik forradalom idején. A XIX. század közepén, a krími háborúban elszenvedett vereség után II. Sándor cár felülről indított, erőltetett modernizálásba kezdett: eltörölték a jobbágyságot, és megszületett az ipar abban az országban, ahol a 110 milliós lakosság 90 százaléka élt a földművelésből. 1880-ban már 15 ezer kilométernyi vasút hálózta be az országot – a húsz évvel korábbi 1200 kilométerrel szemben –, és Oroszország búzaexportáló állammá vált, az ebből származó bevételt pedig a gazdaság további korszerűsítésére szánták.

Megindult a politikai átalakulás is. Létrejöttek a helyi önkormányzatok, a zemsztvók, és a reformerek arra számítottak, hogy ezek mintájára majd az országos parlament is megalakul. A politikai reformoknak 1881-ben II. Sándor meggyilkolása vetett véget, ám a gazdaság modernizálása utódja, III. Sándor, majd az utolsó cár, II. Miklós alatt is folytatódott. Elemzők szerint ha 1917-ben nem robban ki a bolsevik forradalom, Oroszország a nyugati államokéhoz hasonló utat járt volna be, s persze elmaradt volna a kommunista és kapitalista országok hidegháborúja is. Nem menekült volna külföldre az ország értelmiségének a színe-java sem: 1917–1921 között mintegy kétmillió ember hagyta el Oroszországot, miután kiderült, hogy a bolsevikok a „burzsoá intelligenciát” tartják a legnagyobb ellenfelüknek. A menekülők között számtalan nagyszerű művész és tudós is volt: többek között Ivan Bunyin író, Szergej Gyagilev és Anna Pavlova balett-táncos vagy Igor Szikorszkij repülőgép-tervező.

Az egykor 15 tagállamból álló Szovjetunió volt köztársaságaiban szinte ügyet sem vetnek a bolsevik forradalom 100. évfordulójára. Ukrajnában, ahol a vörösök és a monarchiát védő fehérek közti legdurvább harcok dúltak, már több mint 1320 Lenin-szobrot bontottak le, s ha szóba kerül 1917, akkor az ukránok inkább arról beszélnek, hogy a cári Oroszország széthullása után tört ki az 1921-ig tartó első ukrán függetlenségi háború. A lenintelenítés 2014 után gyorsult fel: miután Oroszország magához csatolta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, Petro Porosenko államfő utasítást adott az összes, még létező szovjet szimbólum eltüntetésére. Lenin helyét az ugyancsak nehezen vállalható második világháborús ukrán szabadságharcosok vették át: a lengyeleket és zsidókat üldöző Sztepan Banderáról és társairól nevezték el a főutcákat, és nekik állítottak emlékműveket. Keleten viszont, ahol a Moszkva-párti szakadárok vannak hatalmon, érintetlen a Lenin-kultusz: Donyeckben és Luhanszkban is sértetlenül áll a vezér szobra.