Árvarázs
Amióta ismét emelkednek a fogyasztói árak, a vásárlók megint jóval nagyobb inflációt érzékelnek, mint amit a statisztika kimutat. A hivatalos adatokból több tétel hiányzik. Például a lakásárak, amelyek száguldanak, és a tömegtermékek olcsósága is könnyen érzékszervi csalódást okoz.
Árindexen kívüli extrák
Ármozgatóáfa
Az érzékelt és a mért infláció eltérését pszichológiai tényezők is magyarázzák. Ilyen például, hogy a gyakrabban vásárolt termékek árának alakulását jobban megjegyzik a fogyasztók, az emelésére érzékenyebbek, mint a csökkenésére. A több éven át tartó, folyamatos árnövekedést pedig túlértékelik. Különösen mély nyomot hagy a vásárlókban a napi élelmiszerek drágulása, márpedig az 2007 óta 10 százalékponttal múlta felül az átlagot. Lélektanilag ehhez adódik az alkoholos italok, dohánytermékek tíz év alatt 70 százalékos áremelkedése, ami alapvetően a jövedéki adó változásaira vezethető vissza. Viszont ezt könnyen egy kalap alá lehet venni az élelmiszerekével.
Ami a mai, köznapi tapasztalatokat illeti, gyakori panasz, hogy a sertéshús már megint többe kerül, mint a 2016-os áfacsökkentés előtt. Az viszont kevésbé tűnik fel, hogy a baromfihús az idei év elején bekövetkezett adócsökkentés óta nem drágult vissza. Kifejezetten látványos az éttermi szolgáltatások árazása: bár az év elején 25 százalékról 18-ra vitték le az áfát, a szolgáltatás nagyjából 4 százalékkal többe kerül. Ebbe belejátszik a keresetek növekedése, kettős értelemben is. Egyrészt nő a kereslet, másrészt az ágazatban foglalkoztatott dolgozók megemelt bére növeli a költségeket, így az árakat is.
Félreértelmezés
Új szempontok
Még a gyorsan növekvő gazdaságokban is, ahol a keresetek vásárlóereje javul, például Romániában vagy Németországban, a megkérdezettek a magas árakra panaszkodnak – összegzi 500 elkészített interjú után a felmérés eredményeit Raffaella Tenconi. Az olasz közgazdász a közelmúltban hozta létre önálló, ADA nevű kutatóintézetét; korábban számos pénzintézetnél töltött be vezető posztokat, a Bank of America Merrill Lynch feltörekvő piaci elemzőjeként 2010 körül a magyar kormánnyal is együttműködött.
Európai vizsgálódása összegzéseként kiváló sorvezetőt kínál Tenconi, amelyből a HVG a magyarországi viszonyok áttekintése során is merített. Négy tényezőt jelöl meg, amelyek közrejátszanak abban, hogy a megkérdezettek magasabbnak érzékelték az inflációt annál, mint amit a hivatalos statisztika mutatott. Ezek: a háztartásokban használt eszközök gyorsuló értékvesztése, bizonyos árelemek kihagyása a statisztikából, a növekvő rászorultság egyes árrugalmatlan szolgáltatásokra, valamint a megugró lakásárak. Az elemzésnek, érdekességén kívül, érdemi tétje is van. Ha a jegybankok az alacsony hivatalos inflációhoz igazítják monetáris politikájukat, előfordulhat, hogy a szükségesnél tovább lazítanak, ami zavarokat okozhat a pénzügyi piacokon. A hosszan s mesterségesen nulla közelében tartott kamatszint például serkentheti ugyan a hitelezést, de nem ösztönöz megtakarításra. A túlzott pénzbőség következtében pedig veszélyes buborékok alakulhatnak ki.
