Egyroncstelep

A Napló a magyar ellenzék első folyamatosan működő fóruma volt. 1977 őszén Kornis Mihály félretette saját személyes naplóját, és olyan kollektív napló írására kérte fel 36 barátját, amelyben korlátozás nélkül mindenki a naplóíró közösség szűk nyilvánossága elé bocsáthat személyes és közéleti jegyzeteket, dokumentumokat, novellákat, vitairatokat, bármit. Kenedi János és Sulyok Miklós dolgozta ki azt a rendszert, amelyben a három példányban írt Napló meghatározott rendszerben körbejár. A felkérést nem mindenki fogadta el, de a naplóírók köre folyamatosan bővült, öt év alatt több mint százan írtak a Naplóba. Olyanok is voltak, akik nem írtak bele, csak naplóíró ismerőseiknél olvasták a szövegeket. A Naplóról természetesen az állampárt vezetői is tudomást szereztek, és a pártközpontban tartott főszerkesztői értekezleteken utaltak abban megjelent írásokra.

Szerencsétlen véletlen folytán éppen Sulyok Miklósnál futott össze a Napló mindhárom példánya, amikor a lakásában 1982. december 14-én házkutatást tartottak. Két példányt lefoglaltak, a harmadikat éppen Sulyok 13 éves lánya olvasta, és a házkutatás kezdetekor a párnája alá dugta. Ez a példány maradt meg. Ekkorra már kiépült a magyarországi szamizdat infrastruktúrája, voltak lapjai, kiadói, butikja és terjesztőhálózata. A Napló a szamizdat őskorának műfaja volt. Lezárásához az a kissé elfajult vita is hozzájárult, amelyet Ungváry Rudolf robbantott ki az ellenzéket uraló baloldallal szembeni éles kritikájával.

A rendszerváltás után, 1990-ben Napló 1977–1982 címmel megjelent egy válogatás belőle Barna Imre, Kenedi János, Sulyok Miklós, Várady Szabolcs szerkesztésében.