Sajáterő
HVG-specialitás: ezúttal is összeállítottuk a vállalatok produktumáról a hagyományos, árbevétel-alapú toplistáknál jóval pontosabb képet adó, az általuk megtermelt hozzáadott értéket számba vevő rangsorunkat.
Hozzáteszik a magukét
A legnagyobb hozzáadott értéket termelő magyarországi cégek 2016-ban
Táblázatunkban a cégek mai neve szerepel. A lista pénzintézeteket nem tartalmaz. **IAS/IFRS szerinti adat. (x) Nem auditált, előzetes adat. n. a. = nincs adat. Forrás: CREDITREFORM, HVG-számítás
Zűrösesetek
Noha az általuk termelt hozzáadott érték igazából többet elárul a cégekről, mint a mindentbele-logikájú árbevétel, az előbbi alapján nem szoktak nagyvállalati rangsorokat készíteni. Amikor a HVG három éve úttörő módon mégis belevágott, mi is gyorsan megtapasztalhattuk, hogy miért nem. Ez a fajta toplistakészítés bonyolultabb, és sokkal több a buktatója, mint a szokásos árbevételi rangsorok összeállításának.
Pedig látszólag egyszerű a képlet. A hozzáadott értéket úgy kapjuk meg, hogy a cég árbevételéből kivonjuk az általa felhasznált, másoktól vásárolt anyagok, alkatrészek, részegységek és szolgáltatások, illetve a továbbértékesítésre vett termékek beszerzési árát. A mérlegbeszámolók tolvajnyelvén: az anyag jellegű ráfordítások értékét. Ezt viszonylag egyszerűen meg lehetne csinálni, csakhogy néhány különleges helyzetű cég adatai csúnyán eltorzítanák a rangsort. Jobbára olyanoké, amelyek így vagy úgy – sokmilliárdos dotációk vagy éppen óriáselvonások formájában – különleges kapcsolatban vannak az állammal.
A zűrös esetek egyik nagy csoportját azok a – jellemzően állami tulajdonú, közlekedési – vállalatok alkotják, amelyek közszolgáltató tevékenységét az állam pénzzel is támogatja. Az 500 között hét ilyen van: a Magyar Államvasutak Zrt. (a 3. helyen áll a hozzáadottérték-rangsorban); személyszállító leánya, a MÁV-Start Zrt. (15.); a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. (76.); a három Volán vállalat, amelyek közül az ÉNYKK Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. (84.) került be a hozzáadott érték szerinti első százba; valamint a fővárosi közlekedésszervező BKK Budapesti Közlekedési Központ Zrt. (amely 11 helyezéssel maradt le az első százba kerülésről). Bár hasonló cipőben jár, számviteli értelemben nem kap állami támogatást a Budapesti Közlekedési Zrt. (16.), mivel ő árbevételként számolja el azt a pénzt, amit a jegyeket-bérleteket értékesítő és az állami dotációt zsebre tevő BKK utal át neki a szolgáltatás ellenértékeként. Ennél a hét vállalatnál tehát nem a puszta árbevételből, hanem az árbevétel és az állami dotáció összegéből kell levonni az anyag jellegű szolgáltatások értékét, hogy megkapjuk az általuk előállított hozzáadott értéket. Így állhatnak elő olyan furcsaságok, mint hogy például a MÁV neve mellett bő kétszer akkora hozzáadottérték-adat virít, mint amekkora a vasútvállalat teljes árbevétele. Persze el lehet lamentálni rajta, hogy a MÁV akkor is ilyen drágán működne-e, ha piaci viszonyok között kellene helytállnia – de erre a kérdésre aligha a toplistakészítés módszertanától kell várni a választ.
Nagyon is toplistatechnikai dilemma viszont azoknak a cégeknek az esete, amelyeknek nem ad, hanem elvesz tőlük az állam. Egész pontosan azoké, amelyektől úgy vesz el, hogy az adó, furcsa logikával, az árbevételüket hizlalja. A Philip Morris Magyarország Zrt. például közel 155 milliárdos árbevételt ért el a világcég külföldi gyáraitól 23 milliárd forintért vásárolt cigaretták értékesítésével. Hozzáadott értékéül a klasszikus számítás szerint (a 23 milliárdon kívül 5 milliárd forintnyi egyéb anyagköltséget is levonva az árbevételéből) 127 milliárdos summa jönne ki, amivel a társaság a százas rangsor 11. helyén büszkélkedhetne. Csakhogy az amerikai dohánymulti magyarországi leányának 155 milliárdos árbevételében nem kevesebb, mint 123 milliárd forint jövedéki adó is van, ez pedig minden, csak nem a cég által termelt hozzáadott érték. Ugyanez a helyzet az import mellett saját üzemében is gyártó BAT Pécsi Dohánygyár Kft.-vel és a sátoraljaújhelyi Continental Dohányipari Zrt.-vel (a hatalmi szóval afféle főnagykereskedővé kinevezett Országos Dohányboltellátó Kft. viszont nem fizet jövedéki adót, mivel mire hozzá kerül a füstölnivaló, a beszállítói már megtették ezt). És ugyanez a helyzet az üzemanyag-kereskedőkkel meg a sörgyárakkal is, bár náluk kisebb a mérték: az OMV Hungária Ásványolaj Kft. 286 milliárdos árbevételéből 60 milliárd, a Dreher Sörgyárak Zrt. 54 milliárdos árbevételéből pedig 16 milliárd forint a jövedéki adó. Az e vállalatok által termelt tényleges hozzáadott érték kikalkulálásához tehát a jövedéki adót előbb le kell vonni az árbevételből.
Ezek miatt a különleges esetek miatt a HVG nem az árbevételből vonja ki az anyag jellegű ráfordítások értékét, hanem „visszafelé” számol. Ugyanúgy a hozzáadott értéket kapjuk meg, ráadásul az előbbi aknákat is hatástalanítjuk akkor, ha a vállalati eredménybeszámolóknak az (adózás előtti) eredmény, a személyi jellegű ráfordítások, valamint az értékcsökkenés rubrikáit összegezzük. (Az egyetlen kivétel az E.On Hungária Energetikai Zrt. [9.], amelynek az eredményadata még nincs meg, nála ezért a „klasszikus” módszerrel számítottuk ki a hozzáadott értéket.)