Bér,verejték,könnyek

Tiszakécskén kosárfonónak, Kiskunfélegyházán rongyszőnyegkészítőnek tanulhatnak az állástalanok, a munkaügyi kormányzati szervek ugyanis ezekről a foglalkozásokról állapították meg, hogy túlságosan kevesen űzik őket az adott környéken. A képzés természetesen EU-pénzből zajlik, és az erre szánt forrásokat nem meglepő módon időnként kormányközeli cégek kapják. Így például országszerte tarol – a kézműves térkőgyártóktól az energianövény-termesztőkön át a népi kézművesekig rengeteg szakmát oktatva – a gyöngyösi IOSZIA Kft., melynek tulajdonosát, Fülöp Henriket Kriza Ákos miskolci fideszes polgármester lekötelezettjeként ismerik. Az informatikusokét tavaly még nem tartotta hiányszakmának a kormány, ehhez képest az idén nagy hirtelen 2,2 milliárd forintot dedikált pár hónapos gyorstalpalókra, az oktatócég kiválasztásában pedig a Mészáros Lőrinc cégeiben rendszeresen felbukkanó Antal Kadosa Adorján közbeszerzési szakértő ténykedett.

Ezek a példák is azt mutatják, hogy sajátos szempontokat vesz figyelembe a kormány, amikor összeállítja a hiányszakmák listáját. A valódi munkaerőhiányról viszont időnként mintha tudomást sem akarna venni. Rétvári Bence államtitkár egy közelmúltbeli parlamenti válaszából legalábbis az derült ki, hogy fogalma sincs például arról, hány védőnő vagy tanár hiányzik az országból. „Az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem vezet ilyen jellegű nyilvántartást, és erre vonatkozó jogszabályi kötelezettsége sincs” – szögezte le Rétvári, aki úgy tudja, hogy a betöltetlen pedagógusi álláshelyek száma csupán az összes tanári állás egy-két százalékát teheti ki. Korábban azonban ezer körüli gazdátlan státusról adott számot a tárca, a védőnők számát illetően pedig az Országos Egészségpénztár adataiból egyértelműen kiderül, hogy 284 településen betöltetlen az állás.

Most az alacsonyabb képzettséget vagy a szinte semmilyen szakmai tudást nem igénylő álláshelyek miatt kezdett aggódni a kormány. Cseresnyés Péter munkaerőpiacért felelős államtitkár a minap azt a felfedezést tette: a legnagyobb hiány szakképzett fizikai dolgozókból van, de nincs elég szakképzetlen fizikai dolgozó sem. A kormány a napokban be is nyújtotta azt a törvénymódosító javaslatot, amely szerint a szakmára és gyors elhelyezkedésre vágyók úgynevezett részszakképzésre iratkozhatnak be, vagyis adott esetben nem kell egy egész OKJ-s szakmát megtanulniuk, csupán egy-egy modult, amire éppen szüksége van a munkáltatójuknak. Csakhogy ezzel tovább rontják az amúgy is „egyszeri használatra” képzett szakmunkások hosszú távú esélyeit. A szakiskolákban ugyanis már 2014-ben olyan képzési formára tértek át, ahol a szakma megtanulására összesen három év áll rendelkezésre, és hetente mindössze hat órában tanítják a közismereti tantárgyakat.

Az EU-nak éppen a tizenegy kelet- és közép-európai tagállamában lódultak meg a leginkább a bérek az idén. A listát Románia vezeti, megelőzve Magyarországot. Romániában ennek az az egyetlen oka, hogy a 2016-os parlamenti választásokat megnyerő Szociáldemokrata Párt mindenáron be akarja tartani kampányígéreteit. A fő kedvezményezett a közszféra népes tábora, a helyi önkormányzatok alkalmazottaitól az orvosokon és a pedagógusokon át a minisztériumi dolgozókig. Az emelések mértéke az önkormányzat vagy az állami intézmény lehetőségeitől függően átlagosan 20–50 százalék.

A nettó minimálbér most 1065 lej (közel 72 ezer forint), és januártól a kormány újabb emelést tervez. Az átlagbér szeptemberben 2376 lej volt (160 ezer forint), 13,5 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Egy dolgozó bérköltsége tavaly a magánszférában átlagosan 3301, a közszférában 4047 lej volt, s ez, a béremelés ütemét látva, az idén 10–15 százalékkal nagyobb terhet ró a munkáltatókra. A közszféra átlagos bérszínvonala – a közmunkásokat leszámítva – Magyarországon is meghaladja az üzleti szektorét, ami aligha tekinthető egészséges tendenciának. Romániában azonban a közszférában foglalkoztatottak átlagos keresete már ötödével múlta felül a magánszférában dolgozókét, és ez a különbség az idén várhatóan tovább nő, miután a vállalkozások egy része képtelen lépést tartani az állami ígéretekkel. Ám kérdés, hogy a kormány meddig finanszírozhatja a látványos béremeléseket, hiszen már most is a fejlesztések befagyasztásával, hitelekből tömi be a lyukas állami béralapot.

A múlt héten kormányrendelettel módosított pénzügyi törvény azonban gyökeresen felforgatja a munkaerőpiacot. Az egyik legjelentősebb újdonság, hogy január 1-jétől a munkavállaló fizeti saját kötelező társadalombiztosítási költségeit (ez 39,25-ről a bér 37,25 százalékára csökkent), emiatt ötmillió munkaszerződést kell módosítani. A másik változás, hogy 16-ról 10 százalékra vitték le a vállalkozások társasági adójának kulcsát. Csakhogy az önkormányzatok fő bevételi forrása ennek az adónemnek a náluk maradó 41 százaléka volt, a kiesés bércsökkentésre kényszerítheti őket. Mindenesetre mindkét döntés azt jelenti, hogy Románia keményen beszállt a regionális adóversenybe.

A béremelési toplista harmadik helyén Csehország áll, ahol szintén a munkaerőhiány és a minimálbérek emelése a fő mozgatórugó. A munkaerőimport lehetősége ott is korlátozott, amire a cseh konvergenciaprogram külön is utal. A foglalkoztatási adatok hasonlatosak a magyarországiakhoz – a munkanélküliségi ráta 4,4 százalék, és a 2020-as cél a teljes foglalkoztatás –, csakhogy a magyar adatokat a július–szeptemberi időszakban átlagosan 190 ezer közfoglalkoztatott szépíti. A legkisebb kereset Csehországban 2016-ben 9900 korona volt, az idei év elején ez 11 000 koronára nőtt, jövőre pedig 12 200 lesz. Utóbbi közel 150 ezer forintnak felel meg, szemben a 138 ezer forintos magyarországi minimálbérrel. Ami pedig a nettó átlagkereseteket illeti, Magyarország Lettországgal és Litvániával van versenyben, havi 660 euróhoz közeli értékkel. Észt-, Cseh- és Lengyelország jócskán elhúzott, Románia viszont a mostani bérrobbanás ellenére is csak 520 euróig jutott.

A bérek felzárkóztatásától a kormányok egyebek mellett azt várják, hogy a növekvő kereslet pörgesse fel a gazdaságot. Ez Romániában sikerült a legjobban, ahol a harmadik negyedévben a hazai össztermék, egyenletes gyorsulással, immár 8,6 százalékkal nőtt. Csehországban 5 százalékkal bővült a GDP, Magyarországon pedig 3,8 százalékkal. A magyar kormány az idei évre 4 százalékot meghaladó növekedést várt. Bár a keresetek vásárlóereje az év első nyolc hónapjában 10 százalékot meghaladó mértékben nőtt, a kiskereskedelmi forgalom nem tükrözi ezt a dinamizmust. Ennek egyik magyarázata a GKI Gazdaságkutató szerint az, hogy a vállalatok formálisan eleget tettek ugyan kötelezettségüknek, és felemelték a minimálbért, a nettó fizetéseket azonban nem növelték ilyen mértékben. Inkább csökkentették a munkaidőt – ha máshogy nem, papíron –, vagy más munkakörbe sorolták a dolgozókat, és visszavettek a béren kívüli juttatásokból is. ¬