Kísérletipéldány

Az egész moziszakma elájult, amikor sikerült egy vászonra rendeznie a francia film kizárólag magának játszó madame-jait és mademoiselle-jeit. A 8 nő – köztük Fanny Ardant, Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmanuelle Béart – a forgatások alatti parázs viták, hatásköri mikroharcok ellenére nem falta fel egymást és Francois Ozont. Sőt: az Európai Filmdíj zsűrije – valamennyi művésznőnek odaítélve a legjobb női alakítás díját – úgy hevert a nyolc színésznő teljesítménye előtt, mint az a bizonyos férfihulla a bizsergető thrillerben. A héten épp 50 éves, harminc éve játékfilmeket készítő Ozonról az a hír járja, hogy az egók kezelésénél csak a hagyományos nemi szerepek mellé kiosztott nem hagyományos karakterek felépítéséhez ért jobban. Népszerű filmterápiás foglalkozásain mindig a mániáiról, a szorongásról, az agresszióról, a beteljesülésről vagy annak elmaradásáról értekezik. Teljesen mindegy, hogy hősei kamaszként vagy időskorukban nem találják a helyüket (Botrányos szerelem, Homok alatt), intim helyzet megzavarására alkalmasak (Uszoda, Fiatal és gyönyörű), vagy elkéstek az életüket megváltoztató pillanatról (Frantz), de kaptak még egy lehetőséget. Vagy éppen kettőt, mint legutóbbi, nagy vihart kavaró filmjében, a Dupla szeretőben.