Pénzirányítás

A monopolizált közbeszerzési eljárás nemcsak azért aggályos, mert egy jól behatárolható kör az, amely elsőként láthatja az ajánlatokat, hanem azért is, mert semmi garancia nincs arra, hogy ezáltal olcsóbbá váljanak az eljárások. Közbeszerzési szakértők szerint a magyar már így is az egyik legdrágább rendszer Európában. A Közbeszerzési Hatóságot semmi sem tartja vissza, hogy megkérje az árát az eljárásainak. Egy-egy hirdetmény ellenőrzésének díja 50–150 ezer forint, így a bírságokkal együtt évente már félmilliárd forintot kaszál a hatóság, és akkor még az egyéb költségeit nem is számoltuk a GDP évi 5–10 százalékára rúgó állami tendereztetésnek.

Pedig az unió más országaiban találtak megoldást a tarifa lejjebb szorítására. Hollandiában például ugyancsak létezik egy központi szolgáltató, de annak a rendszerére bárki rácsatlakozhat. Így ezek egymással versengenek az ajánlatkérők kegyeiért, és így alacsonyabb áron dolgoznak, vagy több szolgáltatást nyújtanak. Úgy tudni, a magyar kormány is tervezi, hogy piaci szereplők is beléphessenek a szolgáltatásba, ám csak olyan részterületeken, mint például elektronikus katalógusok készítése. Az Európai Uniónak az az intelme sem érvényesül, hogy az új szoftverek kompatibilisek legyenek a már működő kormányzati rendszerekkel. Az elektronikus közbeszerzési rendszert egyelőre a Közbeszerzési Hatóság adatbázisaival sem lehet összekötni.