Azönkényerejével

Középkorú és nő – a fideszes sztereotípiák ellenére ilyen a mai bírák többsége, akik a rendszerváltást iskolásként és természetesen MSZMP-párttagkönyv nélkül élték meg. A közel 3 ezer fős szervezet tagjainak 69 százaléka (1964 fő) nő, és 31 százaléka (882 fő) férfi. Ez a megoldás főleg az alsóbb fokú bíróságok sajátja, a bírósági szervezetben felfelé haladva fokozatosan megváltozik az arány, és a Kúrián már a férfiak vannak többségben. Ez utóbbi a jellemző a vezetői posztokra is. A bíróságok korfája „hagyma alakú”, azaz a fiatal (30–34 éves) és az idősebb (55–69 éves) korosztályhoz tartozó bírák száma jóval alacsonyabb a középkorúakénál (35–55) – derül ki az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, Handó Tünde 2016-os beszámolójából. E szerint sikerült „kiegyensúlyozottabb korstruktúrát” kialakítani az ítélkezésben – ez volt az az érv, amivel a Fidesz a 2012-ben levezényelt kényszernyugdíjazást igyekezett menteni nemzetközi fórumokon.

Az első menetben a bírói kar majd 10 százalékát próbálta a kormány kirúgni azzal, hogy minden átmenet nélkül 62 évre szállíttatta le a bírák – 1869 óta 70 éves – nyugdíjkorhatárát. Abban az évben 231-en kényszerültek távozni. A menesztettek között 59 vezető beosztású bíró volt, így az ítélkezést irányítók 15 százalékát nyugdíjazták. Pusztán a Kúrián 20 hely üresedett meg a 74-ből. Az Alkotmánybíróság (AB) végül megsemmisítette a bírói függetlenséget és a diszkrimináció tilalmát is sértő előírásokat.

Ez azonban nem akadályozta meg a második körös kirúgásokat, és nem rendelkezett az eltávolítottak visszahelyezéséről sem, így ők legfeljebb perelhettek. 165-en megtették. Miután azonban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is elmeszelte az új bírói nyugdíjszabályokat, a kormány meghátrált, a jogellenesen eltávolított bírák pedig választhattak: visszatérnek, rendelkezési állományban maradnak, vagy 7,5–13,6 millió forintos kártérítéssel végleg búcsút intenek az igazságszolgáltatásnak. Végül 173-an távoztak, 56-an döntöttek a visszatérés mellett, közülük 17 törvényszéki tanácselnök. A korábbi vezetők többsége azonban beosztottként folytatta, az 59 posztból 45-öt ugyanis visszatérésük idejére már betöltöttek.

Olyanok vagyunk, mint a világítótorony – rendszerint így írja le Handó Tünde a 2012-ben átalakított, „kétfejű” magyar bírósági rendszert, pontosabban abban a Kúria és az általa vezetett Országos Bírósági Hivatal (OBH) viszonyát. E szerint a Kúria mutatja a hajósoknak a fényt, hogy merre kell menniük, illetve mitől kell tartaniuk. Azért pedig az OBH felel, hogy a világítótorony működőképes legyen, a hajók vízre szállhassanak, és ne fussanak zátonyra.

A példa sokat elárul a belső erőviszonyokról. Az újraosztás óta az ítélkezés egységességének és szakmai színvonalának biztosítása a Kúria elnökének, Darák Péternek, a bíróságok központi igazgatása pedig az OBH elnökének, Handónak a feladata. A 15 fős Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) helyébe a szintén 15 fős Országos Bírói Tanács (OBT) lépett, amely azonban már nem irányítja, hanem csak ellenőrzi az új igazságügyi bürót, az OIT Hivatalának helyébe lépő OBH-t.

A Handót megillető jogosítványok körét hosszan sorolja a törvény: a hatékony és operatív igazgatás megvalósítása érdekében olyan hatáskörökkel rendelkezik, amelyek a bíróságok működésének szinte valamennyi területét felölelik. Ellátja például a bíróságok igazgatásának központi feladatait, irányítja a költségvetési törvény bíróságokról szóló fejezetének összeállítását, felügyeli az ítélőtáblák, törvényszékek elnökeinek igazgatási tevékenységét. A bírák és a bíróságok mindennapjait alapvetően meghatározó szabályzatokat, határozatokat és ajánlásokat ad ki, többek között az ügyáthelyezésekről, a befejezendő ügyek számáról, az integritásról, a sajtókapcsolatokról. Van olyan OBH-elnöki utasítás, amely még azt is megszabja, hogy milyen betűtípussal és -mérettel kell az ítéleteket megírni, és hova lehet például kettőspontot tenni. Az OBH elnökétől függ, hogy kiből és hol lesz bíró, és az is, hogy egy bíró feljebb léphet-e a ranglétrán. A 3 ezer fős bírói karban 749 vezető van, s közülük 117 fontos pozíciót betöltő – az ítélőtáblák elnökeitől a kollégiumvezető-helyettesekig – kinevezéséért felelős a hivatal elnöke. Igaz ugyan, hogy a döntései felett vétójoga van a bírói tanácsnak, ám az eddigi tapasztalatok – például az érvénytelennek nyilvánított pályázatok – azt mutatják, ezzel együtt is elérhető, hogy az OBH elnöke azokat nevezze ki, akiket akar.

Getty Images / The Washington Post

A 36 éves Brett Talley irigylésre méltó jogi karriert mondhat magáénak, noha csupán egy évtizede szerezte meg diplomáját a Harvardon. Szülőállamában, Alabamában a főállamügyész helyettese volt, jelenleg pedig a washingtoni igazságügy-minisztériumban államtitkár-helyettes. De már nem sokáig, a szenátus igazságügyi bizottsága ugyanis jóváhagyta jelölését egy alabamai szövetségi területi bírói posztra. A végső szót a teljes szenátus mondja ki, és ha ott is érvényesül a republikánus többség akarata, mint a bizottságban, akkor Talley megkapja az élethossziglanra szóló megbízást.

A jelölés bírálói szerint nem csupán az a baj, hogy Talley már csak a koránál fogva sem rendelkezik 12 éves jogászi gyakorlattal, amit az ügyvédi kamara a szövetségi bírói pozícióra javasoltakról alkotott véleményében minimális követelménynek tekint. Az ifjú jogász úgy lesz befolyásos bíró, hogy életében egyetlen percig sem vezetett tárgyalást. Mi több, amikor a jelölése kapcsán az esetleges összeférhetetlenségről kérdezték, elhallgatta, hogy a felesége Ann Donaldson, aki Donald F. McGahnnak, a Fehér Ház jogi tanácsadójának a kabinetfőnöke. Márpedig a The New York Times amerikai napilap tudomása szerint McGahn az, aki Donald Trump megválasztását követően tervet dolgozott ki arra, hogyan lehet megbízható konzervatív jogászokkal feltölteni az életfogytiglani kinevezettekből álló szövetségi bírói kart. Talley tökéletesen megfelel a célra, mert ha tárgyalási tapasztalata nincs is, a konzervatív ügyek iránti elkötelezettsége és Trumphoz való lojalitása megkérdőjelezhetetlen.

Minden amerikai elnök igyekezett a saját pártja embereivel feltölteni a szövetségi bírói kart, de egyikük sem olyan agresszíven, mint Trump. Elsősorban is a legfelső bíróságot, ahol Trump és a republikánusok Neil Gorsuch kinevezésével jó időre bebetonozták a konzervatív többséget. A liberálisoknak annyi reményük maradt, hogy a még mindig a mérleg nyelvének bizonyuló Anthony Kennedy a legfontosabb kérdésekben – mint a melegházasság ügye – velük szavaz, és hogy nem romlik tovább a testületben a legfőbb bajnokuknak tartott Ruth Bader Ginsburg egészsége. Azon már hiába keseregnek, hogy a kőkemény konzervatívnak bizonyult Gorsuch csak úgy lehetett főbíró, hogy a szenátus republikánus többsége az időhúzásával – arra játszva, hogy republikánus elnök következik – megtagadta Obamától a lehetőséget, hogy ő jelölhesse ki a tavaly februárban elhunyt Antonin Scalia utódját.

Míg az alkotmánybírósági szerepet is betöltő legfelső bíróság évi mintegy 80 ügyet tárgyal, addig a 13 regionális szövetségi fellebbviteli bíróság összesen 60 ezret, ezért azok elfoglalását stratégiai feladatnak tekinti a jelöléseket irányító McGahn. Számos olyan kérdésben, ami nem jut el a legfelső bíróságig, az ő szavuk a döntő. A republikánusok megszüntették azt a több évtizedes gyakorlatot is, hogy ha egy tagállamban fellebbviteli bírót neveztek ki, az csak olyasvalaki lehetett, akit az állam mindkét szenátora támogatott, ami – ha az egyikük demokrata, a másik republikánus volt – a mérsékelt jogászokat tolta előtérbe. ¬ NAGY GÁBOR

Vörösiszapper, amelyben első fokon felmentették a vádlottakat. Németh Szilárd: „Az emberek többségét joggal háborítja fel a felmentés”, ezért az Országgyűlés igazságügyi bizottságában akarta meghallgattatni az eljáró bírót.

BKV-ügy, amelyben Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettes felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Budai Gyula: „A Hagyó-ügyben meghozott elsőfokú ítélet a magyar igazságszolgáltatás szégyene – és válságának tünete (…) Magyarországon, sajnos, elvétve akad olyan bíró, aki egy volt politikusra végrehajtandó börtönbüntetést merne kiszabni.”

Menekültügyi döntések, menekülti, oltalmazotti státusok megadása. Németh Szilárd: „Egyes bírák nem akarják alkalmazni a megszigorított törvényeket a népvándorlásszerű migrációs hullámmal szemben. Ehelyett külföldre szaladgálnak, és ott kérik ezeknek az egyértelműen sikeres jogszabályoknak a megváltoztatását.”

A röszkei zavargások pere, amelyben másodfokon az eljárás megismétlésére kötelezték az elsőfokú bíróságot. Budai Gyula: „A Fidesz szerint egyetlen terrorista sem úszhatja meg a büntetést, és joggal várható el, hogy Ahmed H. ügye ne egy döglött aktában végződjön, hanem egy határozott bírói ítélet szülessen, a megfelelő jogi következményekkel.”

Sukoró-ügy, amelyben első fokon négy évet adtak Tátrai Miklósnak. Budai Gyula: „Meglehetősen enyhe ítélet született. Egy ilyen tárgyi súlyú bűncselekménynél sokkal komolyabb büntetést kellett volna megállapítania a bíróságnak.”

Tao-pénzek ügye, amelyben a Kúria kimondta, hogy a tao közpénz. Lázár János: „Van egy bíró, Baka András, aki nagyon haragszik Magyarországra, és valamilyen rejtélyes véletlen miatt minden, a taóval kapcsolatos ügy hozzá kerül.”