Bűbájosgyilkosok

AFP / PETER DEJONG

Az 1993-ban létrehozott Nemzetközi Törvényszék (NT) 1994-ben tette közzé első vádemelését: a kelet-boszniai Susica fogolytábor élén álló szerb Dragan Nikolics ellen. Az első per – a szerb Dusko Tadicsé – 1996-ban kezdődött. Az első ítélet még abban az évben, novemberben született meg: a boszniai szerb hadseregben harcoló horvát Drazen Erdemovic tíz évet kapott. Az NT 1999 májusában vádat emelt Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök ellen, ez volt az első alkalom, hogy nemzetközi bírói testület perbe fogott hivatalban lévő államfőt. 2000-ben kezdődött meg az első olyan per, amelyben kizárólag a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekmények szerepeltek a vádpontok között, és amely emberiség elleni bűncselekményként határozta meg a nők megerőszakolását és szexuális célú kizsákmányolását. Népirtás bűnében 2001 augusztusában ítélték el az első vádlottat, a szerb Radoszlav Krszticset, aki részt vett a több mint hétezer emberéletet követelő, 1995-ös srebrenicai tömeggyilkosság végrehajtásában.

Az 1998–1999-es koszovói harcokban elkövetett bűncselekmények ügyében 2005-ben született meg az első ítélet, három albán férfit küldött az NT rácsok mögé. Az első életfogytiglan tartó büntetést Sztaniszlav Garics szerb katonatiszt kapta 2006-ban, amiért irányította a Szarajevó elleni orvlövész- és tüzérségi támadásokat. 2011-ben fogták el az NT 161 nevet tartalmazó, nyilvános körözési listáján szereplő utolsó vádlottat, az önkényesen kikiáltott horvátországi szerb állam egykori elnökét, Goran Hadzsicsot. Az igazi „nagyvadak” közül elsőként Radovan Karadzsics volt boszniai szerb elnököt ítélték el: a pszichiáterből lett államfő 2016-ban negyvenéves büntetést kapott.

A legnagyobb meglepetést az keltette, hogy tavaly az NT felmentette a háborús bűnök vádja alól a szélsőségesen nacionalista Szerb Radikális Párt vezetőjét, Vojiszlav Seseljt. Bár a testület megállapította, hogy a nacionalista propaganda és a „Nagy-Szerbia” megteremtésének a programja önmagában nem bűncselekmény, a karizmatikus Seselj meghatározó szerepet játszott abban, hogy a szerb szabadcsapatok feltüzelve és megvadulva avatkoztak be a horvátországi és boszniai harcokba. A legnagyobb csalódást pedig valószínűleg az okozta, hogy a 2001-ben Hágába szállított Szlobodan Milosevics még az ítélet kihirdetése előtt, 2006 márciusában meghalt a cellájában, így hivatalosan nem vonták felelősségre őt a szlovéniai, a horvátországi, a boszniai és a koszovói frontokon elkövetett háborús bűncselekmények miatt.

Több olyan személy is van, akiknek valószínűleg a Nemzetközi Törvényszék elé kellett volna kerülniük, ám a bírói testület nem volt elég bátor a nyilvános vádemeléshez. Egyikük Franjo Tudjman horvát elnök, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett ugyan hazája függetlenségének kivívásában, de közben bátorította – vagy legalábbis nem akadályozta meg – a Horvátországban élő szerbek tömeges elűzését, illetve a szerb kisebbség ellen elkövetett bűncselekmények végrehajtását. A politikus 1999-ben halt meg rákbetegségben, és halála után hamar napvilágra került, hogy több, horvátok által elkövetett háborús bűncselekményről is tudott, és szándékosan hagyta futni az elkövetőket.

Bár a délszláv háborúkban a boszniai muszlimok szenvedtek a legtöbbet, vezetőjük, Alija Izetbegovic is megérdemelt volna egy pert. Ezt az NT is tudta, mégis csak a politikus temetése után, 2003 októberében hozta nyilvánosságra, hogy a testület az ő tevékenységét is vizsgálta. Az NT azt tanulmányozta, mennyit tudott Izetbegovic arról, hogy a parancsnoksága alatt álló erők – leginkább a bosnyákokkal együtt harcoló külföldi mudzsahedek – szerb és horvát civileket bántalmaznak és gyilkolnak. A dokumentumok szerint a boszniai elnök tudott a bűnökről, a közös boszniai hadsereg szerb nemzetiségű főparancsnok-helyettese, Jovan Divjak több levélben is beszámolt az atrocitásokról. Például arról, hogy a Musan Topalovic parancsnoksága alatt harcoló bosnyák alakulatok több száz szarajevói szerb civilt öltek meg.

Az is Izetbegovic ellen szólt, hogy a boszniai fővárosban szolgáló francia ENSZ-békefenntartók beszámolói szerint több alkalommal a bosnyák katonák is agyonlőttek civileket Szarajevóban. Ezeket a bűncselekményeket a szerbek rovására írták, hogy ezzel is növeljék a bosnyákok iránt érzett nemzetközi szimpátiát. Bár a boszniai vezetők tagadták ezeket a vádakat, a francia katonák kitartottak állításaik mellett.