Katona Zsuzsa: Az élet ára. A Weiss Manfréd család története

„Ha nem lett volna Csepel, akkor nem éltük volna túl.” Szenvtelen hangsúllyal, amerikai akcentussal, ám hibátlan magyarsággal mondja ezt Az élet ára című dokumentumfilm legeslegelején az egyik megszólaltatott, Daisy Strasser-Chorin. Az idős hölgy 1944 májusában, 19 éves hajadonként egyike volt a Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld família azon tagjainak, akik úgymond „saját elhatározásból” megállapodást kötöttek. „Bizalmi kezelésre” átengedték a gátlástalan SS-vezér, Himmler megbízottjának a Weiss Manfréd konszern, valamint a családok teljes vagyonát. Mérhetetlen javaikért cserébe csupán ígéretet kaptak: ők és rokonaik szabadon távozhatnak. Az „üzlet” abból a szempontból is példátlan volt – hangsúlyozza a filmben Ungváry Krisztián történész –, hogy a diktáló fél is tartotta a szavát. A puszta életüket ekképp megmentőket 1945 után a németekkel való kollaborálás vádjával illették. Katona Zsuzsa a munkája címével is jelzi, hogy a morális dilemmát nem kívánja megkerülni, ám másfél órás, kép- és gondolatgazdag filmje ennél jóval mélyebbre ás: a vállalkozását néhány évtized alatt gazdasági nagyhatalommá virágoztató Weiss Manfrédon és egyre bővülő családjának történetén keresztül társadalmi, politikai és gazdasági kör- és kórképet ad a XIX. és XX. század Magyarországáról. Ehhez ritkán látott pazar archív felvételeket, jól kiválasztott dokumentumokat és a különféle citátumokat remekül tolmácsoló színi tanodásokat, valamint közérthetően fogalmazó történészeket is segítségül hívott. S amire a rendező nem számíthatott, a Weiss-, majd Rákosi Mátyás-, majd Csepel-művek históriájának legavatottabb ismerőjét, a múlt év végén tragikus hirtelenséggel elhunyt Varga Lászlót is ő szólaltat(hat)ta meg utoljára.