Abajnokivisszavágó

Egyfajta „másállapotba” kerül, amikor alkot, ilyenkor nem lehet vele beszélni. Amíg a darabot be nem mutatják, folyamatosan őrlődik. A próbaidőszak kezdetén nem kész forgatókönyvvel jelenik meg, a darab a próbákon, fokozatosan alakul ki – ezt mondják az ismerői a legnépszerűbb hazai független színházi alkotóműhely 47 éves névadójáról. Társulatát 1998-ban alapította meg, azóta az összes darabjuknak ő a szerzője, a rendezője és sokszor a főszereplője vagy egyik erőteljes karakterszereplője is.

Jellegzetesen szürreális képi világú és dramaturgiájú darabjaiban kiemelt társadalmi problémákra reflektál, legyen az a családon belüli erőszak vagy a vallási szekták működése. A vidéki élet kilátástalanságáról szól a társulat egyik legtöbbet játszott, emblematikus előadása, a Parasztopera, amely egy balladisztikus történetet dolgoz fel opera formájában: barokk recitativók, áriák találkoznak az erdélyi magyar népdalokkal, a vágyott Amerika rock- és countrydallamaival. A tettes- és áldozatszerepet boncolgatja A Sütemények Királynője, a sokak által az eddigi legjobbnak tartott Titkaink pedig az ügynökmúlt felfedetlenségéről vall. A földönkívüliek magyarországi kalandját dolgozza fel az Árva csillag, a második világháborúban, az orosz fronton játszódó Gyévuskában pedig az illúziókkal és önámításokkal a pusztulásba masírozók történetével szembesít. A két éve bemutatott Fácántánc a teljes jelenkori magyar társadalomról szóló víziót rejt, a tavalyi Szívszakadtig pedig többek között arra keresi a választ: megváltoztatja-e valakinek a jellemét egy szervátültetés?

„Én egészen 2010-ig úgy gondolkodtam a színházunkról, mint valami nemzeti intézményről, amelynek a jobb- és baloldali nézőket egyaránt szolgálnia kell. Akkor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi kormány feltett szándéka a független színházak kivéreztetése. A kultúrpolitika által kialakított éles helyzetben élesen kell fogalmazni. Van bennünk annyi tartás, hogy nem csókoljuk meg a gyilkosaink kezét” – mondta pár éve a HVG-nek Pintér Béla, miután a második Fidesz-kormány megvonta vagy legalábbis késleltette az alternatív társulatok támogatását. Előadásaiban ekkortól kezdve erősebb kormány- és társadalomkritika fedezhető fel. A Kaisers TV, Ungarn című szatírájában például a Fidesznek a választásokra használt „fülkeforradalom” kifejezését kritizálja: „a forradalom szent szó, amit nem szabadna piszlicsáré ügyek érdekében használni”.