Páratlanpárlatok

A különböző whiskey-márkákat általában a lepárló földrajzi elhelyezkedése, a tulajdonos neve vagy egy állat, főként madár után nevezték el. Az utóbbi talán arra emlékeztet, hogy az ivászat a madarakéhoz hasonló szabad szárnyalás érzetét kölcsönözheti. Vagy a főzőmesterek vadászok, esetleg ornitológusok is voltak. A prémium kategóriájú kentuckyi bourbon Wild Turkey (Vadpulyka) 1940-ben például azért kapta a nevét, mert tulajdonosa egy vadászatra kóstolót vitt belőle, és igencsak ízlett mindenkinek. Bár állítólag azt a hegyet is így hívták, ahol a lepárlót 1869-ben alapították. A The Famous Grouse (A Híres Nyírfajd) skót whisky tulajdonosai a XIX. században ikonikus nevet kerestek, és mivel a viktoriánus korban is imádtak vadászni és inni, a scotch a vadászházak kedvenc tartozékává vált. A Redbreast (Vörösbegy) ír whiskey a Gilbeys Wines & Spirits és a Jameson együttműködésének eredménye, és mivel az előbbi cég elnöke madárrajongó volt, a név 1912-ben felkerült a palack címkéjére.

A lepárlókhoz tartozó másik kedvelt állat a macska, de jóval praktikusabb okok miatt. Hiszen ahol gabonát tároltak, ott megjelent az egér és a patkány is, levadászásuk a macska feladata volt. Majdnem olyan tisztelet övezte őket, mint az ókori Egyiptomban. Bár manapság a technológiák fejlődése révén csökkent az egérveszély, a cicákat még mindig szívesen látják a lepárlók környékén. A skóciai Perthshire-ben lévő Glenturret lepárló előtt ott áll Towser, az Egerész szobra, aki állítólag Guinness-rekorder egérfogásban: 28 899 cincogó szárad a lelkén. A 24 évig élő, hosszú szőrű, teknőctarka Towserről a lepárló az idén whiskymárkát is elnevezett.