Prédabeszéd

A „reprivatizáció” új hullámát vélik felfedezni az elemzők az energiaiparban is. A Met-csoport megállapodott az olasz Enivel a Tigáz részvényeinek megvásárlásáról, ami a gyakorlatban a lakossági fogyasztóktól már megfosztott cég gázvezeték-hálózatának megszerzését jelenti. Ez pedig nem kis falat: 33 ezer kilométer. Hogy ennek kezelésén mennyi a haszon, az az energiahivatal szabályozásán múlik, vagyis azon, hogy mennyi költséget ismer el. A Mol és – többek között – Garancsi István tulajdonában lévő Met ezzel olyan vagyont szerzett meg, amely a kormány korábbi kommunikációja alapján akár állami kézbe is kerülhetett volna, ahogy például a Főgáz budapesti csőhálózata. Adódik a következtetés, hogy a többi, egyelőre külföldi tulajdonban lévő földgázelosztó cég is kívánatos lehet az oligarchák számára, így a Ddgáz és az Égáz-Dégáz. Innen pedig már csak egy lépés a nagynyomású hálózat megkaparintása, ami extra jó üzlet. Az FGSZ földgázszállító éves adózott eredménye 30 milliárd forint körül van, és az Orbán-kormány pedzegette már a felvásárlást, ám a jelenlegi tulajdonos, a Mol eddig ellenállt. A Mol részvényeinek 25 százaléka azonban az államé, így a kormányzati akaratot nem lehet túl nehéz átverni.

Az energetikában 2018-ban további két területen történnek fontos dolgok: a paksi atomerőmű bővítésénél, valamint az e-mobilitás elterjesztésében. Mindkét ágazatban jogszabályok sokasága készítette elő a terepet arra, hogy az igazán lényeges üzletekhez csak meghatározott körök juthassanak hozzá. A Miniszterelnökséget vezető Lázár János 2017 utolsó napjaiban vette át az eddig önkormányzati tulajdonban lévő paksi ipari park kezelését. A Varga Mihály felségterületének számító elektromos autózás infrastruktúráját pedig részben a karcagi származású miniszter földije, Horváth László cége, a L.A.C. Holding építi ki. A paksi ingatlanpiacon már ott vannak Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó szolnoki rokonai, Mészáros Lőrinc tőzsdei cégei pedig egy atomenergiával is foglalkozó cseh cégbe társultak be 2017-ben.

A médiában is folytatódik a terjeszkedés az idén, ha másért nem, hát azért, hogy a pénznyelő TV2-nek kellő forrása legyen az RTL Klub lenyomására és az agymosással felérő kormányzati propaganda terjesztésére. Pénz állt a házhoz már azzal is, hogy Mészárosék egyik magántőkealapja bevásárolt az IKO-cégcsoportba, amely a TV2 egyik legfontosabb beszállítója. Az ágazati szereplők azonban már jó ideje pusmognak egy másik nagy felvásárlásról is. Az egyedülálló piaci helyzetbe hozott JCDecaux nevű marketingügynökségről van szó, amelynek a kivételezett státusa természetesen csak addig tart, amíg az Orbán-kormány így akarja. A Simicska- és Jobbik-ellenes plakátháború nyertese a JCDecaux lett, amelynek a most januártól életbe léptetett plakátadó sem fáj annyira, mint a többieknek. Neki ugyanis többnyire jóval kisebb felületű city lightjai vannak, mint Simicska Lajosnak, így a rájuk kivetett adó is kevesebb. Apró szépséghiba, hogy a JCDecaux még francia tulajdonban van – ám az Atmedia nevű cég éppen alkalmasnak tűnik rá, hogy bekebelezze. A társaságot tavaly megszerző Tombor András a kormánykommunikáció agytrösztjének, Habony Árpádnak az embere, az Atmedia pedig üstökösként jelent meg a televíziós és rádiós reklámok piacán, s nemrég részben Mészáros érdekeltségébe került: az Opus Global Nyrt. által tulajdonolt alapkezelő Status MPE Magántőkealapja szerzett benne befolyást.

A rádiópiac legújabb szereplői pedig még csak a következő hónapokban indulnak be. A filmügyi kormánybiztos, Andy Vajna környezetéből nőtt ki a Retro Rádió, és komolyabb tétben lehetne fogadni, hogy gyakorlatilag egyedüli pályázóként a Vajnához közel álló Pop Rádió lesz a befutó az új, országos kereskedelmi frekvenciára kiírt pályázaton is.

A HVG információi szerint már papírra vetett jogszabályok gondoskodnak arról, hogy az állami erdészeti cégek a választások után a kormányhoz közel álló üzletemberek kezébe kerüljenek. A forgatókönyv kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami az első Orbán-kormány idején, 2001-ben történt a piszkos tizenkettőnek nevezett állami gazdaságokkal. Abban az esetben sem a földek voltak először a célkeresztben – azt az akkori jogszabályok nem is tették volna lehetővé –, hanem maguk az állami agrárcégek. A harmadik Orbán-kormány most ezt készíti elő a 22 állami erdőgazdasággal, amelyek éppen a napokban kaptak 2,9 milliárd forintot, hogy felújítsák a vadászoknak fenntartott szálláshelyeiket. A privatizáció előkészületének tekinthető, hogy az elmúlt időszakban minden egyes erdészet felügyelőbizottságában a Fidesz és a kormányfő legbelső környezetéhez tartozó emberek jelentek meg. Október végén a Nyírerdő fb-tagja lett Papcsák Ferenc volt zuglói polgármester, de már korábban is voltak hasonló megbízások. Így érkezett a keszthelyi Fidesz–KDNP-s volt képviselő, Sáringer-Kenyeres Tamás a Bakonyerdőhöz, a dél-alföldi Dalerdhez pedig Mészáros Kálmán, aki Tiborcz Istvánnal közös alapítója volt az Eliosnak.

Az agrárium megszállása az állami földárveréssel és az állami erdőgazdaságok várható kiárusításával sem ér véget. Mészáros Lőrinc egyre csak gyűjti a malmokat, amelyekkel lassan a legnagyobb búzafeldolgozók közé nő fel, és ez várható a cukoriparban is. Az Opus tőzsdei beszámolója is ezt vetíti előre, hiszen a Mészáros többségi tulajdonában lévő tiszapüspöki kukoricafeldolgozó Európa egyik legnagyobb ilyen üzeme lesz. Az ott gyártott izocukor és más élelmiszeripari alapanyag 70-75 százalékát külföldre szánják. Az európai cukorkvóta októberi megszüntetése pedig a hazai cukoriparban is remek befektetési lehetőségeket rejteget az ország gázszerelőjének és egyben strómanjának.