Állnakavártán

Egyre népszerűbb Spanyolország északkeleti régiójában egy sajátos mozgalom, melynek célja Tabarnia kiválása Katalóniából. „Elég a katalán elnyomásból!”, „Szabadságot Tabarniának!”, „Katalónia elvonja adóink javát, és alig kapunk vissza valamit”, „Nem támogatjuk tovább a szegény katalán régiókat!”, „A korrupt katalán politikusok miatt süllyed majd nyomorba Tabarnia”, „Tabarnia a katalán Krím” – ilyen és ehhez hasonló jelszavakkal kampányol a Barcelona Nem Egyenlő Katalóniával nevű mozgalom, amely a katalán szeparatizmussal szemben lép fel. Katalónia kiválása esetén pedig önálló autonóm Tabarnia tartományt képzel el – de nem Katalónián, hanem Spanyolországon és az Európai Unión belül. Ha valakinek esetleg nem cseng ismerősen Tabarnia neve, ennek az a magyarázata, hogy ilyen régió valójában nem is létezik. A szó Tarragona és Barcelona nevének összevonásából ered, és a katalán tengerparti vidék nagy részét, a két város körüli régiókat jelöli. Két részre osztják: Barcelona és környéke Felső-, a délebbre fekvő Tarragona és környéke pedig Alsó-Tabarnia.

Az elképzelés nem teljesen légből kapott. A Madridtól való elszakadás vágya főként a Barcelonától távolabbra, északkeletre lévő Girona és Lleida városokban, valamint a környékükön lévő településekben erős, a tavaly decemberi voksolás eredménye is erre utalt. Ezzel szemben Tabarnia elképzelt területén az egységpárti erők kerültek fölénybe. Ráadásul Tabarnia lényegében a jelenlegi Katalónia leggazdagabb, leginkább iparosodott zónája, itt összpontosul a gazdaság, itt vannak a legnagyobb cégek, termelőüzemek, az első számú repülőtér. Ide érkezik a legtöbb turista, itt vannak a leglátogatottabb tengerparti üdülőhelyek, ez a térség logisztikai központja, itt futnak össze az út- és vasútvonalak, magas a népsűrűség, és persze itt képződik a legtöbb adóbevétel.

Fejlett, egységes képet mutató, nyitott, városiasodott, Spanyolország többi részével és az EU-val szoros kapcsolatban lévő, multikulturális, határozottan kétnyelvű (spanyol és katalán) régió. Igencsak különbözik Katalónia belső vidékétől, amire inkább a bezárkózás, az erős nacionalista öntudat, a spanyol nyelv használatának elutasítása, az egymástól távol lévő kis falvak, a szegényebb területek, a mezőgazdaság túlsúlya, a fejletlenebb infrastruktúra és a jóval magasabb munkanélküliség jellemző.

Tabarniának – legalábbis pártolói szerint – történelmi gyökerei is vannak, területe nagyjából az egykori Barcelonai Grófságéval egyezik meg. A tervek szerint területének nagysága 5422 négyzetkilométer (a „maradék” Katalónia 26 473), lakossága 6,1 millió fő (Katalónia 1,4 millió), az egy főre jutó GDP évi 28 673 euró (Katalóniában 22 673 euró). A mozgalom jogszabályi példaként az 1997-es kanadai úgynevezett tisztázási törvényt emlegeti, amely – elfogadva, hogy egy tartomány egyoldalú kiválása alkotmányellenes – meghatározza az államszövetség tárgyalásos elhagyásának feltételeit, megnyitva az utat egyes régiók előtt, hogy Québec esetleges kiválása esetén is Kanada részei maradjanak. Hivatkoznak a spanyol alkotmány 143. szakaszára is, amely bizonyos feltételek mellett engedélyezi, hogy egy terület autonóm tartománnyá alakuljon. Tabarniának immár saját zászlaja is van, amelyben természetesen a spanyol és a katalán lobogóban egyaránt szereplő sárga és piros szín dominál. És hogy nyilvánvaló legyen az ügy komolysága: 2019 októberére tervezik a népszavazást Tabarnia kiválásáról.