Oroszországban az államfőnek, valamint a védelmi miniszternek és a vezérkari főnöknek is van egy-egy irattáskája a nukleáris indítókódokkal. Az Euronews összeállítása szerint amennyiben az ország felé valahonnan atomrakétákat lőnek ki, azt mindhárom személynek jelzik, és ők a Kavkaz elnevezésű kommunikációs rendszeren keresztül kapcsolatba lépnek egymással, de a döntést az elnök (jelenleg Vlagyimir Putyin) hozza meg. A Nyugaton „Halott kéz” néven emlegetett, még a Szovjetunió által kiépített, de állítólag Oroszország által is megőrzött Perimeter automata rendszer sci-fibe illő módon akkor is képes elindítani az ellencsapást, ha a három személyt, illetve a fontosabb parancsnoki posztokat az ellenség már kiiktatta.
Nagy-Britanniában a nukleáris tűzparancsot a miniszterelnök (Theresa May) adja ki, illetve a távollétében az, akit erre a feladatra kijelöl. Amikor az új kormányfő hivatalba lép, a négy hadrendben álló, interkontinentális ballisztikus nukleáris rakétával felszerelt Vanguard osztályú tengeralattjáróra lezárt borítékot küld, benne a paranccsal, mi a teendő, ha megszakad a kapcsolatuk Londonnal, és a parancsnoknak azzal kell számolnia, hogy Nagy-Britanniát atomcsapás érte. A levélben három utasítás állhat: mérjen ellencsapást, ne mérjen ellencsapást, illetve álljon egy szövetséges állam parancsnoksága alá. A szigorúan titkos utasítást felbontatlanul megsemmisítik, amikor beiktatnak egy új miniszterelnököt, aki új levelet ír.
Franciaországban az alkotmány értelmében az elnök (most éppen Emmanuel Macron) rendelheti el az atomrakéták indítását, ha támadás éri vagy közvetlenül fenyegeti az országot. A brit szabályozáshoz hasonlóan egy nukleáris fegyverekkel felszerelt francia tengeralattjárónak is mindig az Atlanti-óceánon kell tartózkodnia.
Kínában titkolózás övezi a folyamatot, ám egy 2004-ben kikerült szabály szerint a kínai néphadsereg felügyeletét ellátó központi katonai tanács adja ki a parancsot. A testület elnöke a kínai pártfőtitkár-államfő, jelenleg a Mao Ce-tung óta a legnagyobb hatalommal bíró Hszi Csin-ping.
Indiában a miniszterelnök (jelenleg a hindu nacionalista Narendra Modi) dönt, aki egyben a nukleáris parancsnokság elnöke.
Pakisztánban az ősellenség Indiához hasonló nukleáris parancsnokság működik, amelynek az elnöke szintén a kormányfő (Sahid Hakan Abbaszi). A testületben konszenzusnak kell kialakulnia, ennek hiányában a végső szó a miniszterelnöké.
Izraelben a döntéshozatali folyamatról éppúgy nem tudni, mint ahogy a zsidó állam soha nem ismerte el, hogy atomhatalom lenne.
Észak-Koreában az egyszemélyi döntéshozónak az ország harmadik generációs diktátorát, Kim Dzsong Unt tekintik. Piros gombja azonban neki sincs, és egyelőre a nukleáris rakétái sem startolhatnak meglepetésszerűen, mert katonai szakértők szerint csak folyékony hajtóanyaggal képesek működni, s így a feltöltésük időt, akár napokat is igényel.
