Ésmégismozogtak

„Már morajlik idehaza a föld, készülnek a kiuzsorázottak, az elnyomottak, hogy felelősségre vonják azokat, kiknek a vér- és könnytengerért felelniök kell. Ti vagytok a föld urainak utolsó reménysége, a ti szuronyaitok között keresnek menedéket. Ha felvonul majd az éhezők és nyomorgók serege (…) katonák, mit fogtok majd tenni?” Lázító hangú, az orosz „katonatestvérek” példájával példálódzó röpiratokat dobtak át – a rendőri jelentések szerint körülbelül 300 darabot – a budapesti 1. honvéd huszárezred laktanyájának kerítésén 1918. január 5-én. A nyomozók, mondhatni, címre menve kapták el a főkolomposokat, Duczynska Ilonát, Sugár Tivadart, akik valóban ismert tagjai, aktivistái, ám korántsem vezetői voltak a Galilei Körnek.

A 81 esztendősen, 1978-ban Kanadában elhunyt Duczynska egész életében „a cselekvés szerelmese” volt, tetteit nem parancsok, hanem – mint nyilatkozta – belső igazságérzete vezérelte. Ezért aztán a pártfegyelmezetlent 1922-ben a magyar, 1937-ben az osztrák illegális kommunisták zárták ki soraikból. Emigránsként, a nemzetközi hírű szociálfilozófus Polányi Károly feleségeként is megmaradt rendíthetetlen baloldalinak. Egykori hőstetteivel, valamint a magyar irodalom (egyébiránt a hozzá hasonlatosan lázadó íróknak, így Déry Tibornak, Lengyel Józsefnek) fordítójaként szerzett tekintélyét – kanadai állampolgárságával védetten – számos esetben vetette latba Magyarországon is. 1974-ben – a két másik történelmi nagyasszonnyal, a „vörös grófnő” Károlyi Mihálynéval és a kommunisták által kivégzett kommunista Rajk László özvegyével karöltve – ült be a Kádár-kor utolsó íróperére. Demonstratív megjelenésüknek alighanem volt szerepe abban, hogy a Darabbér című szociográfia szerzőjét, Haraszti Miklóst végül nem zárták börtönbe. A „nyolcvanévesen is lányosan idealista lélek kéziratcsempészésben felülmúlhatatlanul professzionista volt” – idézte meg alakját 2006-ban Konrád György a Csodafigurák című könyvében.