Fél(t)isten
Szellem
CEAUSESCU 100
A KÁRPÁTOK GÉNIUSZA
MÁSODIK MAO

Fél(t)isten

Nagy Sándorként, Napóleonként istenítették, a nemzeti mitológia része volt, a szovjet blokk államaitól időnként eltérő politikájáért Nyugaton is értékelték. A bálványt végül megsemmisítették, de nem a nép, nem az ellenzék, hanem saját káderei.

03-044-02.tif
Ceausescu feleségével, Elenával.
Nagy játékosok
fototeca a communismulu

Nemkívánatosmagyarok

Az első világháború után létrejött Nagy-Romániát, miként a pártállami diktatúrát is, az egységes román nemzetállam eszméje legitimálta, vezetői a román nemzeti érzelmek erejére építettek. Ennek az eszmének a lakosság jelentős részét alkotó nemzeti-vallási kisebbségek puszta léte is ellentmondott. Elsősorban a magyaroké. Ők voltak a legtöbben, őket nem lehetett az anyaországnak „eladni”, azaz fejpénz ellenében kivándoroltatni, mint a zsidókat és a németeket, mert ebben a pártállami Magyarország nem volt partner, viszont szövetséges diktatúraként nem is léphetett fel a védelmükben. A magyarokat lehetett leginkább Nagy-Románia ellenségeként, állambiztonsági veszélyforrásként beállítani, hiszen egykor Magyarországé volt az ország területének nagy része, Magyarországhoz csatolták vissza Hitler segedelmével Észak-Erdélyt, és a magyar ’56 mozgatta meg az erdélyi magyarság jelentős részét is. A romániai kommunista mozgalom hivatalos történetéből is magyar identitású alapítókat tagadtak ki.

A nacionálbolsevista román pártállam mindent megtett a magyarság beolvasztásáért, elrománosításáért, a magyar kultúra szétmorzsolásáért, amit a taktikai szempontok és a nemzetközi körülmények engedtek. A hetvenes évektől a hivatalos elméleti álláspont is az volt, hogy a közös szocialista haza, a szocialista nemzet fölépítésének feltétele a nemzetiségek beolvadása, és az ezt szolgáló, minden állampolgárt egységesen, egyazon nemzet részének tekintő politikával a nemzetiségi kérdés Romániában véglegesen és forradalmi módon megoldódott.