Baji Balázs

Portré

2018. január 25.

Reviczky Zsolt

Baji Balázs

gátfutó

„Realista vagyok, de tavaly megtanultam, hogy a valóság nem feltétlenül áll meg a reális céloknál” – mondja a 28 éves atléta, aki 2017 augusztusában a magyar futósport legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy a londoni szabadtéri atlétikai világbajnokságon 110 méteres gátfutásban bronzérmet nyert. Emellett ötször javított magyar csúcsot, és megnyerte az Universiadét. Mindezek nyomán a sportági szövetségnél és a magyar sportújságírók szerint is ő lett az év legjobbja. Békéscsabán nőtt fel, eleven gyerek volt, iskolásként focizott, kosárlabdázott, úszott. Testnevelőként dolgozó szülei, bár korábban mindketten atletizáltak, nem terelgették a sportág felé, ő véletlen folytán talált rá: nevelőedzője eredetileg a barátját hívta meg egy edzésre, ő pedig csatlakozott. Első felnőtt bajnoki címét 110 méteren 2007-ben érte el. Részt vett a londoni és a riói olimpián, utóbbin 15. lett. „Az olimpia kemény terep, az tud odaérni, aki elbírja a terhét. Londonban még túl fiatal voltam, Rióban pedig nem álltam készen, nem bírtam el vele. Ha 2020-ban Tokióban összejönne olyan eredmény, mint a vébén, akkor mindent kihoztam magamból.” A sport mellett állatorvosnak tanult Budapesten és egy évig az Egyesült Államokban. „Óriási kaland volt, de nem éreztem, hogy ott volna a helyem.” Tavaly vette át a diplomáját, tavasz óta az egyetemen dolgozik félállásban.

Kilenc éve él és edz a fővárosban, tavaly a szülővárosából a Budapest Honvédhoz igazolt. A horgászat, a természetjárás kapcsolja ki igazán, „meg az, ha a legjobb barátaim körében lehetek”. Szereti az állatokat, kedvencei az agarak. „Kipróbáltam magam ideiglenes gazdiként, de egy hét után beláttam, hogy sem időm, sem energiám arra, hogy felelősségteljes gazdi legyek. Ha viszont majd kicsit megnyugszik az életem, biztosan lesz kutyám.”

¬ Január közepén vehette át az Év Férfi Sportolója díjat azon a gálán, amelyen Hosszú Katinka a nők között lett első. Nem érzi azt, hogy a körülötte zajló események valamelyest elhomályosították az ön elismerését? És mintha ez lenne a helyzet a sportágaikat tekintve is.

Katinka mellett nehéz rivaldafényben éreznie magát az embernek, ő a világ egyik legnagyobb sportolója. Semmi baj azzal, hogy sztárként kezelik, megérdemli. Azt viszont sajnálom, hogy most a magánélete miatt volt ekkora körülötte a felhajtás. Azt sem gondolom, hogy az atlétika háttérbe lenne szorítva, de tény, hogy az úszók sokkal több érmet nyernek. Ám úgy érzem, a sportszerető emberek egyre inkább értik, hogy az atlétikában már a nyolcba kerülés is hatalmas eredmény.