Micsoda különbség
Két, szenzációként tálalható fejleménnyel is szolgáltak az elmúlt néhány napban a daganatos megbetegedések kutatói. Ám érdemes az eredményeket a helyükön kezelni. A Stanford Egyetem kutatói 90 egér testében növesztettek daganatot, majd közvetlenül a tumorba injekcióztak egy, két immunstimuláló hatóanyagot tartalmazó szert. A CpG oligonukleotid nevű rövid DNS-szakasz és egy antitest kombinációjából álló készítmény a kísérletek során 90-ből 87 egér szervezetéből tüntette el teljesen a rákos sejteket, a második kezelésre pedig a maradék három kísérleti állat is kigyógyult a limfómából és mellrákból. A készítmény a teljes testre hatással volt, a közvetlenül nem kezelt daganatos sejtek is eltűntek az egerekből. Ezzel együtt a néhány szalagcímben előforduló „megvan a rák ellenszere” kijelentést egyelőre érdemes fenntartásokkal kezelni. Bár a kutatók nagy reményeket táplálnak a hamarosan embereken is kipróbálandó új módszerrel kapcsolatban, nem árt figyelembe venni, hogy a rágcsálóknál hatásos rákterápiák zöme nem alkalmazható emberekre, a fajok közti különbségek miatt. Mi sem illusztrálja jobban a faji eltéréseket, mint annak a szintén most kiadott két amerikai tanulmánynak az igen vegyes értékelése, amelyek arra a régi kérdésre keresték a választ, hogy okoz-e rákot a mobiltelefon-használat. Szerzőik az erős sajtóvisszhang ellenére nem tettek pontot az évtizedek óta zajló vita végére. Az egyik csoport úgy találta, hogy az egerekben nem idéz elő károsodást a rádiófrekvenciás sugárzás. A másik, 3000 rágcsáló bevonásával végzett kísérlet eredményei szerint viszont a két éven át, naponta 9 óránál is hosszabb időn át kapott sugárzás a hím patkányok esetén növeli többféle rákos megbetegedés – köztük a központi idegrendszert támadó schwannoma, a limfóma, valamint a prosztata-, a bőr-, a tüdő-, a májrák és az agydaganat – kialakulásának kockázatát. Most tehát bebizonyosodott, hogy a sugárzás hatással van a daganatos megbetegedések kifejlődésére, rákot okozhat a mobilozás – állítják a technológiában már hosszú ideje fokozott kockázatot látók. Ha azonban a hímnemű patkányokra valóban veszélyes is a sugárzás, nem szabad megfeledkezni róla, hogy a rágcsálók két éve emberi léptékre átszámítva 70 évnek felel meg, márpedig nálunk életszerűtlen ilyen hosszú időn át ilyen erős sugárzással számolni – mondják azok, akik eddig is a mobilhasználat kockázatmentességét hangsúlyozták. Ők tehát, az ellenvéleményen lévőkhöz hasonlóan, szintén saját igazuk bizonyítását vélik felfedezni az amerikai kísérletek eredményében. További kérdéseket vet fel, hogy a sugárzásnak kitett hímnemű patkányok és egerek hosszabb ideig éltek, és kisebb eséllyel szenvedtek vesebetegségben, mint azok, amelyeket nem ért a rádiófrekcenciás sugárzás.
