Borovi Dániel: „Lovon vagy gyalog?”

Mivel Európa nagyvárosainak legérdekesebb látványosságai a lovas szobrok, Budapesten egy, „a parlamentben, az íróasztalnál és a diplomáczia parkettjén imponáló pályának fényes, sőt varázslatos ragyogású alakját kellett úgyszólván ráerőszakolni a lóra”. Mikszáth Kálmán dohogott ekképp 1906 decemberében, amikor a Parlament előtti téren kínkeserves előkészületek és piszkos háttéralkuk után felavatták Andrássy Gyulának, a kiegyezés miniszterelnökének emlékművét, melyet a korszak legfoglalkoztatottabb szobrásza készített. Zala György monumentális műve – az ötlettől a megvalósításig – 16 esztendőn át izgatta a közvéleményt, s nemcsak arról folyt ádáz vita, hogy a nemzet büszkeségének halhatatlanságát „lovon avagy gyalog kell” megörökíteni, hanem a helyszínről is. Sokáig úgy volt, hogy az ércbe öntött díszmagyaros Andrássy a Városligetből, a millenniumi emlékmű mai helyéről tekint majd rá a róla elnevezett sugárútra. A rendszerváltás utáni művészettörténészi generáció egyik reprezentánsa, Borovi Dániel – a szakmában először – az emlékmű teljes levéltári anyagát is feldolgozva tette közzé a későbbiekben is nem kevés hányattatáson átesett, 1945-ben eltávolításra ítéltetett, majd bronz alapanyagként a Sztálin-szoborrá átlényegült műalkotás politikai pikantériákban és machinációkban tobzódó históriáját. Az érdekfeszítő tanulmány azonban „csak” 1951-ig követi nyomon a történéseket, mivelhogy a fényképek alapján rekonstruált, s 2015-ben újraavatott másolat elkészítésének pénzügyi manőverei, politikai kulisszatitkai történészi eszközökkel ma még megközelíthetetlenek.