Balatoni József

Portré

2018. február 22.

Fazekas István

Balatoni József

tanár, író, blogger

„Mindig is tanár szerettem volna lenni: már kisiskolásként úgy tanultam, hogy a plüssállataimnak előadtam a tananyagot” – vall a pedagóguspálya iránti korai elköteleződéséről a Jocó bácsi világa című blog 30 éves történelemtanár szerzője. Papkeszin, egy falu széli szoba-konyhás házban, a kukoricaföldek és búzatáblák határában nőtt fel. „A szabadság, a mozgalmas élet szeretetét a gyerekkoromból hoztam: egész nap kint játszottunk a mezőn, szöcskéket gyűjtöttünk, a nyarakat pedig a dédszüleim balatoni házában töltöttem.” Édesanyja bolti eladó, édesapja hentes, hat évvel fiatalabb húga pincérként dolgozik külföldön. Ő a pápai gimnázium után a Pécsi Tudományegyetemre ment, ahol történelemből, valamint hon- és népismeretből tanári diplomát szerzett. Hazaköltözött a szüleihez, ám sokáig nem talált állást a környéken, a munkanélküliséget pedig nem bírta sokáig. Végül Budapesten, a XV. kerületi Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskolában kötött ki, ahol 2013 óta tanít. Facebook-blogját 2015 tavaszán indította, vicces, elgondolkodtató történeteket posztol a diákjaival megélt mindennapi helyzetekről, és ma már 33,5 ezer követője van. Az után lett igazán „médiasztár”, hogy benevezett egy televíziós vetélkedőbe, hogy pénzt nyerjen végzős diákjai búcsúkirándulására. Ő indította a Zöld Elefánt kihívást, a fiatalokat öngyilkosságra buzdító Kék Bálna netes „játék” ellenkampányaként. Jocó bácsi világa címmel két könyve jelent meg, néhány hónapja pedig tizenéves fiúknak szóló regénnyel rukkolt elő, Kamaszharc címmel.

A belvárosban él a barátnőjével, szeret utazni „bárhová, bármilyen járművel, a repülőt kivéve, mert attól rettegek”. A horgászat a másik hobbija. „Balatoni gyerekként évente pár nap erre is jut.”

¬ Egy friss tanulmány szerint a diákok többsége azt gondolja a tanárairól, hogy komolyak, magányosan élnek a könyveik között, csipkét horgolnak vagy barkácsolnak. Ön ezzel szemben feltűnően laza, néha csúnya szavakat is használ, tetoválása van, dadog és blogot ír. Mit szóltak ez utóbbihoz a tanítványai?

A felsoroltak közül talán még mindig a csipkehorgolás áll hozzám a legközelebb. Nem szóltam a tanítványaimnak a blogomról, csak amikor már ezer követőm lett. Nem akartam előttük beégni. Eleinte furcsállották, hogy másoknak miért érdekes, ami a hétköznapokon velük történik.