Alföldihegyomlás
Nem a pártok összefogása, hanem a háttérbe húzódásuk, kölcsönös „elnemriasztási” politikájuk segítette győzelemhez Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Pétert. A protestszavazók nemcsak a Fideszre, hanem a telhetetlen és arrogáns hatalmat helyben megtestesítő Lázár Jánosra is nemet mondtak.
Márki-Zay Péter főhadiszállásán. Bumeránghatás
Ahelyszelleme
A győzelem éjszakája. Népünnepély
Bár a nagy hideg miatt szinte kiürült vasárnap Hódmezővásárhely, a szavazóköröknél nagy volt a mozgás. Az egyikben órákat töltöttünk, és nem éltünk át öt olyan percet, amikor ne érkezett volna valaki. Az már az első adatokból látszott, hogy a részvétel megdöntheti a négy évvel korábbi rekordot. Márki-Zay Péter meg is adta az alaphangot: „60 százalék feletti részvételnél van esély a győzelemre.” Hetekkel korábban még az ő köre is azt latolgatta, hogy egy szolid vereség mekkora siker lenne. Azt, hogy Lázár mit érzékelt aznap, nem tudni, mindenesetre titokban, már reggel 7 óra körül szavazott. „Nem így szokott jönni” – mondták helyben.
A továbbra is kitartóan emelkedő részvételi adatokat figyelve egyre nőtt az izgalom, amire rátett, hogy a megkérdezett fideszesek sem tudták megjósolni, ki nyer. „Az embereknek elegük van mindenből” – mondta egy férfi, ennél vulgárisabb szavakkal válaszolva arra a kérdésre, hogy mi mozgatta meg a választókat.
A beszélgetésekből azt érzékeltük, hogy a hagyományosan bizonytalan vagy nem aktív szavazók is megmozdultak. Tapasztaltunk egy furcsa jelenetet is: az egyik szavazókörbe 11 körül lélekszakadva beesett egy nő – azt hitte, már zárnak –, majd a függöny mögül kikérdezett, hogy „most mit kell csinálni, húzzak egy ikszet?”. Máshol is érzékeltek a szavazóhelyiségben idegenül viselkedőket, és árgus szemmel figyeltek autókat, melyekkel szavazókat szállíthattak, ahogy azt is, hányan kérnek mozgóurnát. Emiatt és mivel a Fidesz még urnazárás előtt pár órával is sms-ben és telefonon buzdított szavazásra, nem látszott pontosan, kinek a munkája áll a választók megmozdítása mögött.
Az eredményeket mindenesetre már úgy várta Márki-Zay Péter, hogy az első feltétele teljesült. A napközben lefoglalt kocsma dugig tömve volt a kampánystáb embereivel, aktivistákkal, újságírókkal. Az „agytröszt” a helyszínről, élőben követte a szavazatszámlálást. Egyszer csak beüvöltötték: „Két körzet megvan!” Bár volt némi kavarodás, hogy ez részeredmény vagy a teljes feldolgozottság, mindenesetre hatalmas taps és ováció fogadta a bejelentést: „2 szavazat Hernádi, Hegedűs 156, Péter 245”.
Sorra olvasták be a körzeteket, a hangulat egyre forróbb lett, az eleinte megilletődötten álló Márki-Zay is oldódott, és maga is tapsolt az eredményeknek. Felhangzott a „polgármester úr, polgármester úr”, valaki pedig bekiabálta azt is, hogy „bye-bye János”. Rendszeresen felzengett a „hol vagy, Gyula” skandálás is – ez, mint kiderült, nem a balos függetlent, de nem is az MSZP elnökét hiányolta, hanem a helyi rádió vezetőjét, ahol a kampányban nem kapott lehetőséget Márki-Zay. Támogatói sírtak itt és sírtak a város főterén is, ahová éjjel, egy 20 fős konvoj kíséretében érkezett meg a megválasztott polgármester egy rövid, nyilvános ünneplésre. ¬ WINDISCH JUDIT