Tükröninnenéstúl

„Emlékszem, ahogy öt-hat évesen fekszem este az ágyban a felkapcsolva hagyott piros lámpa fényében, és miközben hallgatom a mesekazettán Bánsági Ildikót, Ruttkai Évát, Márkus Lászlót, Mensáros Lászlót, azon gondolkodom, kik ezek a varázslók, akik ennyire másként mesélnek, és hogy egyszer én is így akarok mesélni” – gondol vissza gyerekkorára a művésznő, aki szakács édesapja révén szép helyeken élt: Esztergomban, Mátraházán, Visegrádon. De távol a színházi világtól. A szokásosnál később talált rá az útjára. A Pinceszínházban kezdett 1993-ban, a Bárka Színház stúdiósa volt 1997-től öt évig, aztán a vezetés szemlélete miatt a társulatból távozókkal tartott, mert korábban tőlük kapott bizalmat. Szabadúszó időszakában játszott Tatabányán Irmát Az üvegcipőben, Debrecenben pedig Desdemonát. A Márta István vezette Új Színház társulatának tíz évig volt a tagja. A Centrál Színházhoz 2012-ben szerződött. Csatlakozott a kortárs darabokat színre vivő Lepkegyűjtő Produkcióhoz, ennek szervezésében játssza az Átriumban a Pillanatfelvétel női főszerepét és a Centrálban a Dolgok, amikért érdemes élni című monodrámát. Jelenleg tíz különböző előadásban láthatja a közönség. Szerepel a Beugró című tévésorozatban és a Valami Amerika 3-ban. „A film nekem különleges feladat, mert az én életemben kevés van belőle – mondja a forgatásról. – Másfajta figyelmet igényel, mint a színpad, csendesebb jelenlétet, úgyhogy az én sokságomat vissza kell fogni, le kell tisztítani.”