Lányoszavarában
Önkényes törvénykezéssel és függőségi viszonyok kialakításával tartja össze rendszerét Orbán Viktor kormányfő, akinek kiérlelt ideológiája ellenére sem új gazdasági elitet, sem erős középosztályt nem sikerült összekovácsolnia az elmúlt nyolc évben.
A nemzet vagyonkezelői
Jogállamidilemmák
Kigyomlálnák a jogsértéseket
Jól csengő politikai szlogen Karácsony Gergely szocialista és PM-es miniszterelnök-jelölt ígérete, miszerint kormányra kerülésük esetén népszavazással döntenének az alaptörvény eltörléséről, illetve antikorrupciós ügyészség segítségével és vagyonelkobzásokkal szereznék vissza a fideszes haveroknak és családtagoknak átjátszott közpénzt. Más kérdés, hogy ez miként kivitelezhető. A HVG által megkérdezett jogászok szerint lehetetlen egyetlen tollvonással visszaadni az egykori trafik- és földtulajdonosoknak az elvett megélhetésüket, ahogy a takarékszövetkezetek einstandolása sem fordítható vissza. „A tulajdonszerzéseket legalizáló szerződések felbontása nem járna kisebb érdeksérelemmel, mint amit orvosolni kívánna” – fogalmaz Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország (TI) jogi vezetője. Fűnyíróelv alapján semmiképpen sem szabad hozzálátni egy ilyen „rendteremtéshez”. A jogállami megoldás viszont lassú és macerás – teszi hozzá Ligeti, aki szerint minden gyanús tulajdonszerzést meg kellene vizsgálni. „Kártalanítani kell a trafikmutyi elszenvedőit, ám a trafikkoncessziót nem lehet visszavenni azoktól, akik csak haszonélvezői, de nem elkövetői voltak a mutyinak” – magyarázza Ligeti. Hozzátéve, hogy a törvényesített, állami korrupció létrehozásának és működtetésének vannak egyértelmű felelősei, akiknek szerepét büntetőjogilag is meg kellene vizsgálni. Így például Matolcsy György MNB-elnökét, akinek meghatározó befolyása volt a 267 milliárd forint közvagyont felszívó jegybanki alapítványok létrejöttére, vagy éppen Rogán Antalét, aki útjára indította a mintegy 60 milliárd forint indokolatlan állami kiadást okozó letelepedési államkötvény konstrukcióját.
Az elmúlt 8 év minden lenyúlásának volt jól eladható indoka. A nyerőgépek betiltását például a kormány egyszerre igazolta nemzetbiztonsági kockázattal és egészségügyi károkkal. A dohány-kiskereskedelem átalakítására a kiskorúak védelme volt a magyarázat. A külföldi földtulajdonosok zsebszerződéseinek felbontására és a külföldiek kiebrudalására a magyar föld védelme volt az indok. Ezekben az ügyekben az Országgyűlés által hozott törvények segítették a kormányzati célok elérését. De az sem egyértelmű, miként lehet felelősségre vonni a jogsértéseket jegyző döntéshozókat. Ligeti szerint különbséget kell tenni az értelmi szerzők és a feladatot teljesítők között. Előbbiek nem kerülhetik el a felelősségre vonást – véli Ligeti. Szerinte például az MNB-alapítványok vagyonát mindenképpen indokolt lenne visszajuttatni az állami vagyonkörbe. A TI javaslata szerint az MNB megkérdőjelezhető kiadásaira fordított pénzt, amennyiben erre lehetőség van, vissza kell szerezni. Meg kell vizsgálni, hogy ezek a pénzköltések nem idézték-e elő a jegybanki vagyon indokolatlan csökkenését, és amennyiben igen, úgy azoknak, akik ezeket a kiadásokat, beruházásokat elrendelték és jóváhagyták, büntetőbíróság előtt kell számot adniuk a tevékenységükről. Az idő ugyanakkor nem végtelen, a bűncselekmény öt év múltával elévülhet.
Más megközelítésben az ellopott vagyon visszaszerzése nem is annyira bonyolult, sőt voltaképpen magától is működhet. A Mészáros–Vajna-féle csoport alapvetően bankhitelből vásárol, és az így megszerzett társaságok jövedelmezősége nagyrészt a kormány jóindulatától függ. Ha például a Nemzeti Kommunikációs Hivatal leállítja az oda irányított állami hirdetéseket, valószínűleg gyorsan bedönti a piaci létre kevéssé alkalmas kormánypárti médiát. Ahogy a Mátrai Erőmű is veszteségessé válik, ha az állami hulladékos cég nem látja el elégethető szeméttel. A becsődölt üzletek visszaszerzése már nem annyira nehéz, azokhoz senki sem ragaszkodik. Van olyan vélemény is, miszerint a földbérleti szerződések túlnyomó többsége is felmondható lenne, ha akadna olyan hatóság, amely rendesen ellenőrizné, hogy az új tulajdonosok teljesítik-e a vállalásaikat. Vagyis ha a demokratikus intézményrendszer nem torz, hanem normális módon működik, sok sérelem magától megoldódik.
Addig sem hiábavaló bírósági úton elégtételt venni a jogsérelemért, bár ez meglehetősen lassú procedúra. Az Európai Unió Bírósága éppen a minap állapította meg, hogy aránytalan és az uniós joggal ellentétes volt a magyar törvény a zsebszerződések felbontásáról. Egykori trafiktulajdonosok és játékautomata-üzemeltetők is sikerrel pereskedtek az Emberi Jogok Európai Bíróságán, ahogy a testület a kiebrudalt nemzetközi cégeknek is igazat adott. És bár az esetek többségében csaknem borítékolható az euróban kifizetett kártérítés, kérdés, kinek van pénze és ideje kivárni, amíg a jogállami megoldás megszületik.
