Nemgyengébbnem

Megelégedhetett volna azzal, hogy két fáraó – I. Pepi és I. Nemtiemszaf – feleségeként pompa vette körül. De II. Anheszenpepi királynénak több kellett. Második megözvegyülését követően régens lett – mert fia, II. Pepi akkor még csak 6 éves volt –, és egyes feltételezések szerint a gyermek nagykorúságáig fáraóként uralkodott. Első férjének első felesége az ő lánytestvére, I. Anheszenpepi volt; ebből a házasságból született I. Nemtiemszaf. Így II. Anheszenpepi másodszorra valójában az unokaöccséhez ment férjhez (vagyis fia, II. Pepi egyben a lánytestvére unokája). A két királyné egyiptológusok szerint nagy befolyással bírhatott, annál is inkább, mert anyjuk, Nebet az első eddig ismert női vezír volt. Őt veje, I. Pepi nevezte ki a fáraót szolgáló legmagasabb rangú tisztviselőnek, azaz amolyan miniszterelnöknek.

Az ókori egyiptomiak hite szerint a világegyetem férfias és nőies elemekből épül fel, amelyeket Maat istennő tart tökéletes egyensúlyban. Számos társa létezett, így például Geb, az ábrázolásokon zöld színű földisten, aki gyakran az oldalán fekszik. Testvére és hitvese, a csillagokkal díszített Nut hosszan nyújtózik égboltként, hogy ő tartsa vissza a káosz erőit, és napnyugtakor lenyelje, hajnalban pedig megszülje a Napot, azaz Ré istent. Geb és Nut ikergyermekei, Ozirisz és Ízisz közül az utóbbi volt aktívabb; őt nő létére erősebbnek tartották, mint ezer katonát. A gondoskodás és a pusztítás keveredése jellemzi Hathort is, a szeretet és a szépség istennőjét, aki képes volt Szehmetté, a háború, a gyűlölet és a halál úrnőjévé válni. Fáraókról gyakran mondták félelemmel vegyes tisztelettel, hogy az ellenség elleni csatában úgy tombol, mint Szehmet.

A nemek keveredése nem korlátozódott az óegyiptomi mitológiára, szobrokon és domborműveken is ábrázoltak együtt nőt és férfit, gyakran egyenrangúként mutatva őket. Hérodotosz görög történetíró i. e. 450 körüli egyiptomi látogatása után a két nem kapcsolatáról azt írta: az egyiptomiak felborították az emberiség szokásait. Vagyis a nőknek a Nílus menti országban megbecsültebb szerepük lehetett a társadalomban, mint a többi ókori birodalomban.

Bár a három évezredet átívelő óegyiptomi civilizációt alapvetően a férfiközpontúság jellemezte, a gyengébb nem leginkább a „ház úrnője”, azaz háziasszony volt, a nők a fizikai munkától az értelmiségi foglalkozáson át a papi és a politikai posztokig szinte mindennel foglalkozhattak. Voltak köztük orvosok, bírók, tisztviselők vagy akár papok, vezírek, régensek, sőt fáraók is. Bizonyos fokú pénzügyi függetlenséget is élveztek, lehetett tulajdonuk, örökölhettek és válhattak. Sőt egyes tudósok szerint férfi és nő egyenlő volt a törvény előtt, az óegyiptomiak egyszerre tisztelték a Napot és a Holdat, azaz a patriarchális, illetve a matriarchális társadalmak jelképeit.