Villámbéke
Néhány héten belül megtörténhet, amire még nem volt példa, találkozhat az USA hivatalban lévő elnöke és Észak-Korea vezetője. Donald Trump elfogadta Kim Dzsong Un meghívását a kétoldalú tárgyalásra, de senki sem tudja, mi lehet az eredmény.

Ki csinált bohócot a másikból?


Vámfegyver

Akadály várja
Elizabeth Warren massachusettsi demokrata szenátor a republikánus Donald Trump egyik legelszántabb politikai ellenfele, ám a személyes sértéseket is tartalmazó csörtéiket félretéve most nem győzi dicsérni az elnököt az acél- és az alumíniumimportra kivetett 25, illetve 10 százalékos védővámért. Republikánus törvényhozók viszont nyíltan arról beszélnek, hogy olyan törvényt kellene elfogadni, amellyel nemcsak ezt az intézkedést írnák felül, hanem általában is csökkentenék a Fehér Ház urának mozgásterét kereskedelempolitikai kérdésekben. Ezek a reakciók is mutatják, hogy Trump darázsfészekbe nyúlt a protekcionista intézkedésével, amit a szakszervezetek is ünnepelnek, ám miatta lemondott Gary Cohn, az elnök szabadkereskedelem-párti gazdasági főtanácsadója, aki elveszítette a piacvédő intézkedéseket szorgalmazók csoportjával szembeni harcot.
A védővám Kínát célozná, de az USA szövetségeseit találja telibe (HVG, 2018. március 8.), ezért a csütörtökön aláírt rendeletben a módosításra rendelkezésre álló 15 napos konzultációs idő alatt heves lobbizás várható a büntetés megúszására. Az EU máris ellenintézkedéseket fontolgat, amelyek egyik célpontja az emblematikus amerikai motormárka, a Harley-Davidson. A mentesítést nemcsak az USA acélimportőrei kérhetik, hanem azok az amerikai cégek is, amelyek olyan érintett fémipari terméket használnak, amiket hazai gyártótól nem tudnak beszerezni. Trump egyelőre nem alkalmazza a védővámot Kanadával és Mexikóval szemben, mert rá akarja szorítani őket, hogy menjenek bele az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) újratárgyalásába. Az elnök szerint később felmentést kaphat Ausztrália is, amely nemcsak hű szövetséges, de kivételként a kétoldalú kereskedelemben az USA ér el többletet.
Az „Amerika az első” jelszavát meghirdető Trump által végrehajtott kereskedelempolitikai fordulatra jellemző, hogy az elnöki rendelet aláírásával szinte egy időben Santiago de Chilében a többi 11 ország parafálta annak a Csendes-óceáni Partnerségnek (TPP) az utódegyezményét, amit eredetileg Washington talált ki Kína gazdasági feltartóztatására. Trump az elnöksége negyedik napján vonta vissza az USA csatlakozását a megállapodáshoz, amely most 500 millió embert köt össze egy szabadkereskedelmi megállapodással. A chilei fővárosban aláírt egyezmény nemcsak azzal jár, hogy az amerikai marhahús továbbra is csak 38,5 százalékos vámmal jut be a végre megnyitott japán piacra, ahová az ausztrál, az új-zélandi és a kanadai vetélytársak vámmentesen szállíthatnak. Hanem fölmerült annak a lehetősége is, hogy Kína csatlakozik a TPP-hez, aminek a hatása így éppen az eredeti ellenkezőjére, az USA érdekei ellen fordulhat.