BolsiLeaks

Woodrow Wilson amerikai elnök is ellenezte a titkos diplomáciát. 1918 januárjában közzétett nevezetes 14 pontjának egyikében azt javasolta, hogy ne legyen több bizalmas megállapodás, legyen nyilvános az egész diplomácia. Ez a 14 pont lett aztán a Párizs környéki békeszerződések és a világháború utáni Népszövetség (az ENSZ elődje) alapja. Wilson ezért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott. Más kérdés, hogy elnök létére éppen odahaza, a kongresszusban nem tudta elfogadtatni a békeszerződéseket és az USA népszövetségi tagságát.

Wilson ötlete annyiban megvalósult, hogy a Népszövetség egyezségokmányának 18. cikke a titkos diplomácia trónfosztásáról szólt. Kimondta, hogy a tagállamok minden nemzetközi szerződését be kell jegyezni a szervezet titkárságán. Ha ez nem történik meg, a szerződés nem érvényes. Ez többé-kevésbé működött is, ám az amúgy sem túl hatékony Népszövetség egyik nagy, mára elfeledett botrányát épp egy titkos paktum okozta. Miután a fasiszta Olaszország 1935-ben megtámadta Abesszíniát (a későbbi Etiópiát), Hailé Szelasszié császár a Népszövetséghez fordult védelemért. A segítség elmaradt, de a brit külügyminiszter és a francia miniszterelnök titokban megállapodott (ez volt a Hoare–Laval-paktum), hogy az olaszok megkaphatják az afrikai ország elég nagy részét. Hoare belebukott abba, hogy a brit sajtó kiszivárogtatta az ügyet, a paktumnak pedig ezzel befellegzett. A Népszövetség szokásos tétlenségét látva viszont 1936-ban Mussolini Olaszországa teljes egészében bekebelezte Abesszíniát.